Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.

Karády éneke, a füstben szinte eltűnő arca, sokak számára élő emlék.
Harminc éve társamul szegődött ez a sokat szidott, ártalmas rudacska, ez a komoly függőséget kialakító szenvedély. Mert szenvedélyről van szó minden értelemben, ezt senki nem vitatja. A koporsószeg megközelítést most tegyük félre, nézzük másként a dolgokat!A dohányzás számomra egy rituálé. Elképzelhetetlen a kávé egy finom cigaretta nélkül. Az ebéd méltó befejezése a teraszon egy kis pöfékelés. Társaságban szinte természetes. De munka közben legalább ennyire fontos, szinte nem fog az agyam, nem tudok gondolkodni nélküle.
A TV nem szerepel túl sűrűn a programomban, de nasi helyett cigi.

Mivel tömegközlekedési eszközzel próbálok eljutni a céljaimhoz, ezért mindig várni kell, és nem is keveset! Viszonylag nagyobb nyugalommal elviselhető a várakozás, ha rá lehet gyújtani. Elég válogatós voltam mindig, csak a jó minőségű dohányáru felel meg és bizony egyre drágább.

Soha nem tettem fogadalmakat, hogy mikortól fogok leszokni, mert egész egyszerűen szeretek dohányozni, szeretem ezeket a rituálékat.
Azért 30 év nem rövid idő, napi 30-35 szál cigi pedig nem kevés mennyiség.

Május 29-én, pénteken a kórház után be kellett mennem a városba. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy a ánik rohamot nagyobb gond nélkül megússzam, ezért nem gyújtottam rá az úton. Ahogy hazaértem azonnali kávé infúzióra volt szükségem. Bögrével, hamutartóval és cigarettával felszerelkezve indultam az erkélyre. Meglepődve láttam, hogy milyen kevés cigi fogyott, a kórház után gyújtottam rá utoljára, kb. 6 órája. Ha eddig kibírtam, akkor tovább is kibírom. Felmerült bennem egy röpke gondolat, amit tett követett. Egész egyszerűen eltettem a dobozt és az ögyújtót és nem gyújtottam rá. Nem szóltam senkinek, csak elkezdtem egyre jobban kitolni a dohánymentes időt.

A lényeg: piszok nehéz volt, de minden segítség, tapasz és egyéb vacakok nélkül 30 év után, 2009. május 29. 10 óra óta nem gyújtottam rá. Talán már kimondhatom, hogy letettem a cigit. Amikor valami miatt nagyon nehezen bírom, akkor arra gondolok, hogy nem fogok még egy jövedéki adót is fizetni, eleget elvesznek már. Igazság szerint, ha nem jelentene problémát az igényeimnek megfelelő szintű és mennyiségű cigi beszerzése - eszembe sem jutott volna a cigit letenni. (Hogy meddig lesz múlt idő azt nem tudom, mert nem fogadkozom, hanem próbálkozom, próbálom tartani magam.)