Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Karády éneke, a füstben szinte eltűnő arca, sokak számára élő emlék.
Harminc Ă©ve társamul szegĹ‘dött ez a sokat szidott, ártalmas rudacska, ez a komoly fĂĽggĹ‘sĂ©get kialakĂtĂł szenvedĂ©ly. Mert szenvedĂ©lyrĹ‘l van szĂł minden Ă©rtelemben, ezt senki nem vitatja. A koporsĂłszeg megközelĂtĂ©st most tegyĂĽk fĂ©lre, nĂ©zzĂĽk máskĂ©nt a dolgokat!A dohányzás számomra egy rituálĂ©. ElkĂ©pzelhetetlen a kávĂ© egy finom cigaretta nĂ©lkĂĽl. Az ebĂ©d mĂ©ltĂł befejezĂ©se a teraszon egy kis pöfĂ©kelĂ©s. Társaságban szinte termĂ©szetes. De munka közben legalább ennyire fontos, szinte nem fog az agyam, nem tudok gondolkodni nĂ©lkĂĽle.
A TV nem szerepel túl sűrűn a programomban, de nasi helyett cigi.
Mivel tömegközlekedési eszközzel próbálok eljutni a céljaimhoz, ezért mindig várni kell, és nem is keveset! Viszonylag nagyobb nyugalommal elviselhető a várakozás, ha rá lehet gyújtani. Elég válogatós voltam mindig, csak a jó minőségű dohányáru felel meg és bizony egyre drágább.
Soha nem tettem fogadalmakat, hogy mikortól fogok leszokni, mert egész egyszerűen szeretek dohányozni, szeretem ezeket a rituálékat.
Azért 30 év nem rövid idő, napi 30-35 szál cigi pedig nem kevés mennyiség.
Május 29-Ă©n, pĂ©nteken a kĂłrház után be kellett mennem a városba. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy a ánik rohamot nagyobb gond nĂ©lkĂĽl megĂşsszam, ezĂ©rt nem gyĂşjtottam rá az Ăşton. Ahogy hazaĂ©rtem azonnali kávĂ© infĂşziĂłra volt szĂĽksĂ©gem. BögrĂ©vel, hamutartĂłval Ă©s cigarettával felszerelkezve indultam az erkĂ©lyre. MeglepĹ‘dve láttam, hogy milyen kevĂ©s cigi fogyott, a kĂłrház után gyĂşjtottam rá utoljára, kb. 6 Ăłrája. Ha eddig kibĂrtam, akkor tovább is kibĂrom. FelmerĂĽlt bennem egy röpke gondolat, amit tett követett. EgĂ©sz egyszerűen eltettem a dobozt Ă©s az ögyĂşjtĂłt Ă©s nem gyĂşjtottam rá. Nem szĂłltam senkinek, csak elkezdtem egyre jobban kitolni a dohánymentes idĹ‘t.
A lĂ©nyeg: piszok nehĂ©z volt, de minden segĂtsĂ©g, tapasz Ă©s egyĂ©b vacakok nĂ©lkĂĽl 30 Ă©v után, 2009. május 29. 10 Ăłra Ăłta nem gyĂşjtottam rá. Talán már kimondhatom, hogy letettem a cigit. Amikor valami miatt nagyon nehezen bĂrom, akkor arra gondolok, hogy nem fogok mĂ©g egy jövedĂ©ki adĂłt is fizetni, eleget elvesznek már. Igazság szerint, ha nem jelentene problĂ©mát az igĂ©nyeimnek megfelelĹ‘ szintű Ă©s mennyisĂ©gű cigi beszerzĂ©se - eszembe sem jutott volna a cigit letenni. (Hogy meddig lesz mĂşlt idĹ‘ azt nem tudom, mert nem fogadkozom, hanem prĂłbálkozom, prĂłbálom tartani magam.)