Fájdalom marja lelkemet, elvesztettem kincsemet nincs ki pótolja.

Elérhetetlen remények tartanak itt - de nem sokáig.

Értelmetlenné vált szó, hangok tömege - most némaság kell.

Ki élhet  e világon, hol annyi a ború? Az élhet e világon, ki egyre szomorú.

Mr. Halál várlak ám! Kezem kezedbe téve lépünk a fénybe.  

Elmennék, de nem tehetem, az ígéret, s nem a kötél tart. ***

Nézem a holdat szellő játszik a fákkal most csillaggá lesz. Ültél mellettem gyönyörlángok lobbantak, ültek köröttünk. *** Fájdalmam önző nem kell senkinek, így hát velem maradhat. ***  

Álmodva vágyom Érjen hozzád az álmom de ébredek én.   Magányos lányok lelkében fél a remény mondd, mit érek én! ***

Vizililiom úszik csendben a vizen a lelke mesél.   ***

Köd ül az utakon eső csorog az arcomon én vállalom. Szemező eső pillámon pihen, érzem érik a könnyem.  

Nem vagyok semmi, játszik velem minden, de leginkább - énem. *** Miért oly csalfa az az őrültség, amit életnek hívnak?

Tavasz és illat, édes nektár - nálam zárva a kaptár. *** A föld nekem olyan mint másnak a levegő - könnyel öntözöm. *** A jó és a rossz mint lángok égetnek bent - a föld oltja el. ***

Tizenhat szótag? Ennyi is elég lehet - világ van benne. (Zen) Tükörbe nézni nem tudok - ámulok, ki voltam, s ki vagyok!