PĂ©ntek este van. 2002. szeptember 6. HazafelĂ© tartok a munkahelyemrĹ‘l. ElmĂşlt nyolc Ăłra, a munkaidĹ‘m már kettĹ‘kor lejárt. Semmi meglepĹ‘ nincsen ebben, mindenki megszokta már a családban Ă©s a munkahelyemen is, hogy hajnalban Ă©rkezem Ă©s kĂ©sĹ‘ este…