Holnap lesz 5 hónapja (MÁR!), hogy elment az Édesanyám. Kint voltam reggel a lányommal temetőben (megúszva a pokoli hőséget). Vittünk szép virágot, rendet raktunk a sír körül és mécsest gyújtottunk. Beszélgettünk Vele, mintha köztünk lenne és bénán álltunk, mert vártuk a választ. Vártuk olyan kérdésekre, amelyekre már soha nem tud válaszolni senki. Magával vitte a sírba. Végül az nyugtatott meg egy kicsit bennünket, hogy a Komfortos mennyország című könyv végére gondoltunk (elolvastattam a lányommal is)  és integettünk Neki a felhőkön keresztül.A sírtól két lépésre van egy pad. Ha egyedül vagyok és már mindent megbeszéltem Vele ott szoktam olvasni, van amikor hangosan felolvasok, van amikor csak a csendbe burkolózva magamban vagyok. Ha mellette vagyok béke költözik a szívembe és tompul a fájdalom. Ma kitettem egy fényképet róla az asztalomra (eddig nem ment) és csak a jóságos mosolyt látom az arcán. Szeretnék hozzábújni, szeretném átölelni és a fülébe suttogni, hogy nagyon szeretem! Nagyon egyedül maradtam nélküle.

Szeretlek Édesanya, ameddig csak élek és örökre velem maradsz!


Szerző: deprimadonna  2010.06.12. 12:33 1 komment

Címkék: szeretet halăˇl magăˇny temetĺ‘

A bejegyzés trackback címe:

https://deprimadonna.blog.hu/api/trackback/id/tr462175917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Miestas · http://www.miestas.freeblog.hu 2010.06.14. 15:31:52

Megmutatod a fájdalmad, ez talán már a gyógyulás! Így tovább !Drukkolok neked .
süti beállítások módosítása