Selma Lagerlöf megírta közismert gyermekmeséjét a Nils Holgersont a gyerekeknek, és nem maradt adósa a felnőtteknek sem, nekik szól a Gösta Berling.  Gösta Berling, a főhős, egy gyenge jellemű elcsapott pap, akik jobban szereti a szórakozást és az italt, mint a prédikációkat, ezért elhagyja faluját és vándorútra indul. Elérkezik Ekeby úrnőjéhez, aki külön szárnyat, lakóhelyet adott a 12 gavallérnak, akikhez Gösta Berling társul. A gavallérokat és azok szerepét az írónő a svéd mondavilágból vezeti le. A gavallérok nem szabad emberek, megfogadták, hogy siha nem dolgoznak, semmi jó cselekedettel nem rukkolnak elő, kizárólag az örömnek, csakis az örömnek és a tivornyának, szórakozásnak élnek. Ez is a feladatuk, ahova meghívják őket jókedvre kell deríteniük mindenkit. És itt kezdődik a mese.

A fejezetekben mindig valaki más kerül kapcsolatba a főhőssel, így érthető, hogy a mese Gösta Berling személye köré épül. Előkerülnek a svéd mondavilág különböző alakjai, koboldok és hegyimanók, hegyi boszorkányok és a kárhozat fejedelme, akivel egyezséget kötnek a gavallérok egy évre. Amint annak lennie kell, akarva akaratlanul bárki kapcsolatba kerül Göstával az élete rosszra fordul.

Lagerlöf olyan szeretettel és csodálattal beszél az egyszerű svéd emberekről az őket körülvevő természettől, ahogy egy anya teszi, ha a gyermekéről mesél, Lagerlöf ízig-vérig svéd és erre nagyon büszke!

Külön érdekesség és élmény volt számomra, hogy egy 1912-es kiadású könyvet olvashattam, amely még a régi magyar helyesírás szerint lett szedve.

Ha van olyan felnőtt, aki szívében még gyermek maradt és nem áll tőle messze a gyermeki mesevilág, feltétlenül vegye kezébe a könyvet, olvassa le, mert nem fog csalódni benne, és amint annak lennie kell minden egyes fejezet után levonhatja a felnőtteknek járó tanulságot. Érdemes elolvasni!