Nem értek egyet az erőszakos hittérítéssel, ezért ezt a könyvet igazi kívülállóként olvastam.
Nagyon szépek benne a tájleírások, csak érintőlegesek a japán szereplők, a legmarkánsabb a misszionárius Rodrigues. Rabságának fő mondanivalója a hit erősségének a mércéje. Kérdéseket tesz fel önmagának, amikor a sok szenvedésre nem talál magyarázatot és nem érti, hogy miért is néma az Isten, amikor útmutatásra és segítségre lenne szükség.
Meddig tarthat ez a szinte fanatikus hit?
Meddig lehet a tanításokból magyarázatot találni a szenvedésekre?
Felvállalható-e egy ember szenvedése több ember haláláért?
A könyv megadja a választ, aminek az értékelése (szerintem) beállítottságtól függően magyarázatként fogható fel.