folytatás..

- Miért tagadom le önmagamnak is, hogy van és volt is bennem gyűlölet! Nem vagyok én olyan nemes lélek, hogy ezek az érzések elkerülnének. Sőt még egy ideig bosszút is akartam állni a főnökömön. Csak nem volt elég fantáziám a hogyan kitalálásához.

KoppanĂł napok
tört gyöngyök
hullanak egymásra
hiába.

Vasárnap este van. Nagyon feszült és ingerült vagyok. Még szerencse, hogy egész nap egyedül voltam. Dolgoztam, de kétóránként szüntet kellett tartanom, mert a fejem hátul iszonyatosan elkezdett zsibbadni. Mindig ez van, amikor megpróbálok valamire huzamosabb ideig koncentrálni. Így aztán nem csoda, hogy minden olyan mérhetetlenül lassan megy!

Az én cellám a saját életem.

A múltamból épült fel önnön börtönöm, amit most le kellene rombolni és a helyébe valami újat építeni. Új világot, amelyben szeretném ha szeretnének; amely ablakot nyit a cellámból és engedi, hogy a fény ne csak megérintsen, de járja át lelkem minden zegzugát!

Bódás János: Ki van jelölve a helyed...

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhĂĽket te segĂ­tsd hordani.
Az irgalmat kinek fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

Elkopott, kiüresedett szavak: hivatástudat - feladat -sors - élet.
Szerencsésnek érzem magam, mert hosszú ideig úgy éltem, hogy éreztem, ki van jelölve a helyem az életben, van feladatom - ez volt a hivatásom.
Most az kellene, hogy feltérképezzem ezt az egészet és megpróbáljam megértetni azt, amit én magam sem értek; hogy miért, hogyan tud az ember élete egyik napról a másikra gyökeresen megváltozni, értéktelenné, értelmetlenné válni.

Hogyan tud a múlt jelenné válni, a jelen Semmiként felbukkanni, és a jövő teljesen eltűnni…
„Ki van jelölve a helyed…” – életem eddigi mottója. Talán újra megtalálom, még ha nem is ezen a világon!

Feje körül álmok csatáztak,
Betelni nem tudott velĂĽk.
Kövek közt hurcolták a vágyak,
A fel-felsíró hegedűk!

Szúrták a percek és az órák,
Ha Ă©bredt Ă©s ha lefekĂĽdt-
A hátán hordta koporsóját,
Megbotlott Ă©s belefekĂĽdt.

Mit is tehet az ember vasárnap, hajnalok hajnalán...? Vasárnap van? Nem számít. A napok között nincs különbség. Az én napjaim: napok és kórházi napok. Jó estben 6+1. Levittem már a kis törpéimet pislantani (majd mesélek róluk, csodálatos lények) és megittam az első kávém.

Első ébredését éli a város. Zenétől hangos autók bömbölve, sikító gumikkal fékeznek (ha éppen fékeznek) a piros lámpáknál), hogy utána felpörgetett motorral lőjenek ki az éjszaka semmijébe. Csak remélni lehet, hogy ezek az autók céljukhoz is érnek. Felszállt az első hajnali járat, az egekből még az éjszaka fényei tükröződnek a hangya nagyságú képkockákon, amit talán álmos, talán izgatott, várakozó szemek isznak magukba. A külső ingerek még szakaszosan törnek be a szobámba, így a csendes békét, a kutyuk szuszogását (mit nekik újra elaludni) érzékelem. Szeretem ezeket a hajnali órákat. Ilyenkor érzem szabadnak magam. Most jó, nagyon jó, nem érzem tehernek a világot és nem érzem tehernek önmagam. Ez az én időm. Pár óra egy napból.

Highly Sensitive Person = HSP // Átok vagy áldás? // túlérzékeny emberek

Minden apró részletre odafigyelnek, számukra nem létezik csupán fehér vagy fekete

"A betegség az élet sötét oldala, a kínosabbik; a terhesebb állampolgárság. Ugyanis minden ember kettős állampolgársággal születik, egyaránt polgára az egészség és a betegség birodalmának. Bár mindannyian szívesebben használjuk az egészség útlevelét, előbb-utóbb valamennyien rákényszerülünk, ha rövid időre is, de átlépjünk a másik királyság állampolgárának szerepébe.

Tudom, szinte lehetetlen feladatra vállalkozik, aki előítéletek nélkül szándékszik letelepedni a betegség birodalmában, ahol a tájat baljós metaforák népesítik be." (Susan Sontag)

Miért mennek tönkre sorra a blogjaim, weboldalaim?

Milyen átok ül rajtam??? Amit nappal elkészítek, az este, vagy reggelre elszáll... Csoda, ha mindentől elmegy a kedvem!?

Feladom? Nem tudom!

Mr. Halál várlak ám!

Kezem kezedbe téve

lépünk a fénybe.

 

Elmennék, de nem

tehetem, az ígéret,

s nem a kötél tart.

***

NĂ©zem a holdat

szellő játszik a fákkal

most csillaggá lesz.

Álmodva vágyom

Érjen hozzád az álmom

de Ă©bredek Ă©n.

 

Vizililiom

Ăşszik csendben a vizen

a lelke mesél.

 

***

Köd ül az utakon

eső csorog az arcomon

én vállalom.

Nem vagyok semmi,

játszik velem minden, de

leginkább - énem.

***

Miért oly csalfa

az az őrültség, amit

Ă©letnek hĂ­vnak?

Tavasz Ă©s illat,

édes nektár - nálam

zárva a kaptár.

***

A föld nekem olyan

mint másnak a levegő

- könnyel öntözöm.

***

A jĂł Ă©s a rossz

mint lángok égetnek bent

- a föld oltja el.

***

Tizenhat szĂłtag?

Ennyi is elég lehet -

világ van benne.

(Zen)

Amikor nem írok, akkor olvasok. Sokat olvasok. Kiszakadni a világból, lehúzni a láthatatlan rolót és magamban lenni egy könyvvel. Legyen az krimi, szépirodalom, filozófiai eszmefuttatás vagy éppen szakirodalom az agy betegségeiről.

Ma itt dolgoztam. Látogasd meg, ha van kedved!

Nagy-Britanniában a közeljövőben a betegek alanyi jogon jár majd a pszichoterápiás kezelés. A tervekről Lord Richard Layard, az LSE professzora számolt be a Torinóban tartott pszichoszomatikai világkonferencián.

Elég hosszú ideje vártam a bejegyzéssel, reménykedve, hogy valami másról is írhatok a folytatásban, mert új hely, új remények.

Arról, hogy mi minden történt az Édesanyámmal az elmúlt 2 év alatt a korábbi (féregrágta) blogomban részletesen írtam. Most nem tudom (akarom?) felidézni, éppen elég az utolsó hónapok történéseit felidézni. Mindenesetre egy biztos: aki úgy beszél és alkot véleményt az egészségügyről, hogy egy szerette sem érintett a kérdésben  (és mindössze a hétköznapi embernek "való" jár neki) - nos, azt hiszem jobb, ha csöndben marad, vagy inkább befogja a száját és körbenéz (szemellenző nélkül)!

A számlák és a felhők gyülekeznek, egyre kevesebbre elég a nyugdíj (csak ezt ne vegyék el!).

Távmunkát nem kapok, mindenkit csak addig érdekel a személyem, ameddig nem tudják meg, hogy mi is az oka, hogy én itthon vagyok és akár éjjel is tudok interneten keresztül dolgozni.

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.

Karády éneke, a füstben szinte eltűnő arca, sokak számára élő emlék.
Harminc éve társamul szegődött ez a sokat szidott, ártalmas rudacska, ez a komoly függőséget kialakító szenvedély. Mert szenvedélyről van szó minden értelemben, ezt senki nem vitatja. A koporsószeg megközelítést most tegyük félre, nézzük másként a dolgokat!