Az 1964-ben kiadott Herzog című regény saját korában hatalmas sikert aratott. Moses Herzog, a főszereplő, bölcsész professzor, aki az élettől nagyon messze van, a valóságtól menekülő (eszképista) hős, komplikált gondolkodású ember. A regény tulajdonképpen a túlélésének a krónikája, ahogy megpróbálja feldolgozni felesége hűtlenségét és a kislányától való elszakadást.
Az összeroppanásig sodort ember "Ha bolond vagyok, hát jó, részemről rendben" egyszerre szenved a megalázottságtól, forr a dühtől, ugyanakkor időnként nem áll tőle messze a mazochizmus sem.
Oknyomozó önvizsgálatát, kulturális életszemléletét levelekben írja meg. Ír ő élőnek és holtaknak, s bármiről, ami éppen foglalkoztatja. Vitatkozik Spenglerrel, Kierkegaarddal, Nietzschevel és másokkal, akik a 19. századot képviselik a kényszerből megélt 20. század komplexitásával szemben. Ez a fiktív levelezés Bellow őszinte vallomása a látszatról és a valóságról, illúzióról és valóságról, a közélet és magánéletütközéséről mai világunk embertípusairól.

"...előbb le kell írnia, hogy micsoda kegyetlen káosz uralkodik a lelkében, sőt talán  azzal kellene kezdenie, hogy reszket, hogy rázkódik. És vajon miért? Mert engedi, hogy a világ valamennyi problémája ránehezedjék. Például micsoda probléma? Konkrétan.  Például az a probléma, hogy mit jelent: embernek lenni. Nagyvárosban. Évszázadunkban.Átmeneti korszakban. Tömegben: A tudomány átalakító hatása alatt. A szervezett hatalom uralma alatt. Iszonyatos ellenőrzéseknekkiszolgáltatva."

"Itt vagyok például én. Az utóbbi időben egyre-másra irkáltam a leveleket. Ennek is, annak is. Szavak és ismét csak szavak. Én a nyelv eszközeivel szeretném megtalálni a realitást.Sőt, talán az egész realitást át szeretném alakítani nyelvvé, szavakká..."

Mindenképpen olvasásra ajánlom.