Ha meghalt, gondoltam, sohasem fogom megtalálni itt, ahol fehér holdfény ömlik el a fehérlő tengeren, s a halvány sápadt homok tetején mint óriás samponhab tajtékzik a hullámverés. Az öngyilkosok, akik szíven szúrják vagy lövik magukat, majdnem mindig gondosan kitakarják mellüket és azokat akik tengerbe ölik magukat, általában ugyanez a furcsa ösztön vezeti meztelenül a halálba.Előbb utóbb, gondoltam, árnyék vetül a homokdűnékre, s lélegzőn hánykolódnak a habok. Most az egyetlen árnyék az enyém, egy apró valami, épp alattam, mégis elég sötéten rajzolódik ki egy felderítő léghajó árnyéka alól.

Egy kicsit előbb, gondoltam, és még megpillanthattam volna az ezüstös parton vánszorgó alakját, amint halálra alkalmas, magányos helyet keres. Egy kicsivel utóbb – s lábaim fellázadnak a keserves futkosás ellen itt a homokban, az őrjítő homokban, ami nem tartja meg, nem segíti azt, kinek sietni kell.
Lábam végül elernyedt, és rögtön térdre estem, torkom elszorult, de nem őérte; még nem – csak levegő után kapkodtam. Minden tombolt körülöttem; a szél, a kavargó vízpermet, a színek a színeken – nem is színek voltak, hanem fehér és ezüst villanások. Ha ez a fény hang lenne, olyan volna, mint a tenger morajlása a homokon, s ha fülem látna, ilyen fényt látna.

Ott gubbasztottam zihálva ebben az örvényben, s elkapott egy hullám, sekély és sebes; térdemnek csapódva átbukott és kinyílt, mintha virágszirmokkal gyöngyözött volna körül, ahogy csípőig megmártott a habokban. Megdörzsöltem a szemem, hogy újra ki tudjam nyitni. Szájamon éreztem a tenger sóskönny-izét , és az egész fehér éjszaka hangosan sírt és jajveszékelt.
És ott volt ő.

xxx

Fehér vállai kissé kiemelkedtek a feltörő habokból. Megérezhette, hogy a közelben vagyok – talán kiáltottam -, mert hátrafordult és meglátott, amint ott térdelek. Öklét a halántékához emelte, arca eltorzult, és kétségbeesetten, dühödten sikoltott, majd a tengerbe vetette magát, és elmerült. Lerúgtam a cipőm, és a hullámok közé rohantam, kiabáltam, kutattam a felvillanó fehér foltok után, kapkodtam, melyek egyszeriben tengeri sóvá és hideggé változtak ujjaim között. Épp mellette buktam alá, és teste nekiütődött az oldalamnak, mikor egy hullám az arcomba csapott, és mindkettőnket fellökött. A szilárd vízben levegő után kapkodtam, s a felszín alatt kinyitottam a szemem, és amint körbe-körbe forogtam, zöldes fehér torz holdat láttam elsuhanni a fejem fölött. Aztán lábam alatt ismét süppedő homokot éreztem, és bal kezemre rátekeredett a haja. A visszahúzódó hullám ellökte tőlem, s egy pillanatra kisiklott a kezem közül, mint hajókürtből a gőz. Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy halott, de amint alámerülve elérte a homokot, összeszedte magát, és nagy nehezen talpra állt. Nedves, kemény öklével arcul csapott; vad, éles fájdalom hasított belém. Próbálta elhúzni, elszakítani magát tőlem, miközben belegabalyodott a hajába. Ha akartam, sem tudtam volna elengedni. A következő hullámmal hozzám sodródott, ütni, karmolni kezdett, s közben egyre beljebb keveredtünk a mély vízbe.

- Ne… ne… nem tudok úszni! – kiabáltam, mire újra belém kapott.
– Eresszen! – sikította. – Ó, édes Istenem, miért nem hagy… – (mondták a körmei) – engem… – (mondták a körmei – békén! – (mondta apró, kemény ökle).

Így hát fejét a hajánál fogva a fehérlő vállaihoz szorítottam, szabad kezem élével pedig kétszer tarkón ütöttem. Most megint a víz színén lebegett, és én kihúztam a partra.
Oda vittem, ahol egy homokdűne elválasztott bennünket a szélesen zsivajgó tengernyelvtől, s a szél is elzúgott fölöttünk. A fény azonban itt is éppolyan erős volt. Megdörzsöltem a csuklóját, megsimogattam az arcát, és azt mondtam:
– Jól van – meg azt, hogy -, minden rendben -, majd pedig neveket mondtam neki, amikkel valaha megnevezni próbáltam egy álmot, még jóval azelőtt, hogy róla először hallottam.
Mozdulatlanul feküdt a hátán, fogai közt sípolva szedte a levegőt, ajka mosolyra húzódott, amit azonban ráncosra összeszorított szemei mosoly helyett fájdalmas grimasszá torzítottak. Már percek óta jobban volt, magához tért, lélegzete mégis sípolt, és csukott szemei ráncba húzódtak.
– Miért nem hagyott magamra? – kérdezte végül. Kinyitotta a szemét, és rám nézett. Tekintetében annyi szomorúság volt, hogy félelemnek már nem jutott benne hely. Újra behunyta a szemét, és megszólalt: – Ugye, tudja, ki vagyok?
– Tudom – feleltem.
SĂ­rni kezdett.

xxx

Vártam, s mire abbahagyta a sírást, a homokdűnékre árnyék borult. Múlt az idő.

Aztán így szólt:
– Maga nem tudja, ki vagyok. Senki sem tudja, ki vagyok.
– Benne volt minden újságban – válaszoltam.
– Benne! – Lassan kinyitotta a szemét, s tekintete végigjárta az arcom, a vállam, megakadt a számon, majd egy röpke pillanatra szememmel találkozott. Lebiggyesztette a száját,és elfordította a fejét.
– Nem tudja senki, hogy ki vagyok.
Vártam, hogy megmozdul vagy mond valamit, míg végül megszólaltam:
– Akkor árulja el nekem.
– Kicsoda maga? – kérdezte, arcával még mindig elfordulva tőlem.
– Valaki aki…
– Aki?
– Most nem – mondtam – Talán később.
Hirtelen felült, és próbálta eltakarni magát.
– Hol a ruhám?
– Nem láttam.
– Persze, már emlékszem – mondta. – Leraktam, és homokot szórtam rá, egy dűne tövében, hogy az majd elrejti, eltemeti, mintha soha nem is lett volna… Gyűlölöm a homokot. Homokba akartam fulladni, de a homok nem hagyta. Ne nézzen rám! – kiáltotta. – Gyűlölöm, hogy néz. – Fejét tanácstalanul ide-oda fordította. – Nem maradhatok itt így! Mit csináljak? Hová menjek?
– Jöjjön – mondtam neki.
– Engedte, hogy felsegítsem, aztán elrántotta a kezét, és félig hátat fordított nekem.
– Ne nyúljon hozzám! Menjen innen!
– Jöjjön – mondtam ismét, és lementem a homokdűnéhez, oda ahol elkanyarodott a holdfényben, szélnek fordult és tengerpartként folytatódott. – Arra – mutattam a bucka mögé.
Végül mégiscsak utánam jött. Mikor a dűne mellmagasságig, majd térdig ért, mögéje kukucskált.
– Oda hátra?
BĂłlintottam.
– Olyan sötét… – Átlépett az alacsony dűnén, be a fájdalmasan feketéllő holdárnyékok közé. Óvatosan lépkedett, lábával finoman tapogatózva, egészen odáig, ahol a dűne megint magasabb volt. Elmerült a sötétben, és eltűnt benne. Leültem a homokba, a fénybe.
– Ne jöjjön közelebb! – csattant a hangja.
Felálltam, és hátrálni kezdtem. Az árnyékok közt láthatatlanul suttogott:
– Ne menjen el! – Vártam, aztán megláttam a kezét, ahogy az éles árnyékból kinyúlik. – Oda – mondta -, oda arra. A sötétbe. Legyen csak egy… Maradjon ott… Legyen csak… egy hang.
Úgy tettem, ahogy kérte, és az árnyék közé ültem, körülbelül két méterre tőle.

Elmesélte az egészet. Másként mint az újságok írták.
Tizenhét éves lehetett akkor. A New York-i Central Parkban sétált. Kora tavaszhoz képest túl meleg nap volt, és a barna lejtőket zöld pihepárna borította, éppolyan tapintású, mint a sziklákon megülő aznap reggeli dér. De a dér eltűnt, a fű pedig bátran ágaskodott, és lábak százait csábította oda az aszfaltról, a betonról.
Az övé is köztük volt. A megelevenedő talaj meglepetés volt talpának, mint a levegő is tüdejének. Lába szinte kibújt a cipőből, teste megfeledkezett ruháiról. Kivételes nap volt ez, az a ritka nap, amikor a városlakó magasba emeli tekintetét.

Egy percre úgy érezte, kilép mindennapi életéből, amiben nincsenek illatok, nincs csend, amiben soha semmi nincs igazán a helyén, s nincs eléggé kitöltve. Abban a percben a sápadt parkot körülálló épületek rendezettségének rosszallása nem juthatott el hozzá; két- három tiszta lélegzetvételnyi időre mindegy volt, hogy az egész világ valójában vetített képek tulajdona, ezeké a gondosan ápolt istennőké itt a fém- és üvegtornyokban; egyszóval, hogy mindig és mindenkor valaki másé.
Felemelte a tekintetét, és a magasban ott volt a csészealj.
Gyönyörű volt. Aranysárga, kissé matt felületű, mint az éretlen Concord-szőlő. Halk hangot adott ki, egy két hangból álló akkordot, és tompán sípolt, mint a magas búzában fütyülő szél. Sebesen repült, mint a fecske, vitorlázva, egyre lejjebb ereszkedve. Körözött, ereszkedett, és mint hal lebegett csillogva, de szépségében benne volt az esztergált, csiszolt, mértékre szabott, megmunkált és metrikus tárgyak minden finomsága.

Először még csak meg sem lepődött, hiszen annyira más volt, mint minden, amit valaha is látott, hogy csak érzéki csalódás lehetett; semmi más; a méretek, a sebesség és a távolság csalóka játéka, ami egy pillanat múltán átváltozik egy repülő oldalán megcsillanó napsugárrá vagy egy hegesztőív még sokáig vakító fényévé.
Elfordította róla a tekintetét, és egyszerre csak ráeszmélt, hogy mások is látták – láttak valamit.

Az emberek megálltak, elhallgattak, felfele bámultak, nyakukat nyújtogatták. Néma döbbenet burája vette körül, amin túl hallotta a ziháló, mindig fújtató, de sosem lélegző óriás város zajait.
Ismét felpillantott, és most kezdte csak felfogni, hogy a csészealj milyen hatalmas és milyen távoli. Jobban mondva, milyen kicsi, és milyen közeli. Épp akkora volt, mint a legnagyobb kör, amit két karjával még át tudott érni, és alig félméternyire lebegett a feje fölött.

Aztán rátört a félelem. Hátrált, felemelte a kezét, de a csészealj csak lebegett tovább. Mélyen oldalra hajolt, kitért előle, előreugrott, majd hátranézett és felpillantott, hogy vajon kikerülte-e. Először nem látta, hol van; aztán ahogy egyre feljebb és feljebb nézett, egyszer csak észrevette: ott volt, egész közel, ragyogva, remegve, zümmögve épp a feje fölött.
A nyelvébe harapott.

Szeme sarkából megpillantott egy férfit, amint keresztet vet. Azért csinálta, mert meglátott engem dicsfénnyel a fejem felett, gondolta. És ez volt a legnagyobb dolog, ami valaha is történt vele. Még soha nem fordult elő, hogy ha valaki ránézett, tiszteletteljes mozdulatot tett volna, akár egyszer, egyetlenegyszer is. A rémületen, a páni félelmen és ámulaton túl ez a vigasztaló gondolat raktározódott el benne, hogy később, magányosabb időkben elővehesse és gyönyörködhessen benne.

És mégis a rémület teljesen hatalmába kerítette. Hátrálni kezdett, komikus táncoló léptekkel, s felfelé bámult. Neki kellett volna ütköznie az embereknek. Rengeteg bámészkodó állt ott, lélegzet-visszafojtva, ágaskodva, de egyikükhöz sem ért hozzá. Körbefordult, és megdöbbenve látta, hogy egy mutogató, tülekedő tömeg kellős közepén áll. A sokaság mozaikszeme kidülledt, legbelső köre megvetette rengeteg lábát, hogy visszaszorítsa, távol tartsa magát tőle.

A csészealj szelíd hangja most elmélyült. Az egész megbillent, és néhány centit lejjebb ereszkedett. Valaki felsikoltott, és a tömeg szanaszét menekülni kezdett, kavargott, majd egy új dinamikai egyensúlyban, egy sokkal nagyobb sugarú gyűrűben ismét megállapodott. Egyre többen és többen siettek oda, elzárták az utat a belső körből menekülni akarók elől.
A csészealj zümmögött és billegett, billegett…

Ajka sikításra nyílt, térdre zuhant, és a csészealj lecsapott.
A homlokának ütődött, és ott lebegett tovább. Mintha felemelné magával. Térdre esett, megpróbálta a kezét felemelni, hogy védekezzen, de hátraszorítva karjai is megdermedtek, keze nem érte a földet. A csészealj körülbelül másfél másodpercen át teljes merevségben tartotta, aztán egyetlen, egész testet átjáró rezgést bocsátott rajta keresztül, majd eleresztette. A földre huppant, hátul a combja szinte fájt, ahogy sarkára és bokájára nehezedett.
A csészealj melléje zuhant, kis körben pördült egyet, majd a pereme körül még egyet, aztán mozdulatlanul elterült. Ott hevert mereven, mozdulatlanul, ostobán és fémesen – elváltozva – holtan.

Kábultan feküdt, és bámulta a szép tavaszi ég szürkébe burkolódzó kékjét, és homályosan valami sípszót hallott.
És néhány megkésett sikolyt.
Meg egy öblös hangot, amint üvölt:
– Levegőt neki! – amire még közelebb nyomakodott mindenki.
Azután még kevesebb látszott az égből, mert eltakarta egy kék ruhás tömeg fémgombjaival és műbőr noteszával.
– Mi folyik itt, kérem? Nyugalom, álljanak félre az ég szerelmére!
És észrevételek, magyarázatok, megjegyzések egyre terjedő hulláma: – Leütötte, egy fickó leütötte. – A férfi leütötte, és… – Valaki leütötte, aztán… – Fényes nappal ez a pasas… – A park kezd egyre… – és így tovább és így tovább, a történtek meghamisítása mindaddig, míg a tény maga egészen el nem sikkad, hisz az izgalom sokkalta fontosabb.

Valaki, a többinél is keményebb vállú közelebb furakodott, újabb notesz, fölötte vizsla szem, készen arra, hogy a “gyönyörű barna nő”-t a délutáni lapok számára “csinos barna nő”-re változtassa, hiszen a “csinos” olyan sallang, amit minden nőre rá lehet aggatni, aki a lapokban áldozatként szerepel.
A fényes pajzs s a pirospozsgás arc fölé hajolt:
– Megütötte magát, kislány? – És máris visszhangzott tovább, végig a tömegen át:
– Megütötte, megsérült, komoly sérülése van, a fickó agyba-főbe verte, fényes nappal…
S megint egy újabb nyúlánk, határozott férfi: sárgásbarna gabardinkabát, állán mélyedés, borostás szakáll.
– Repülő csészealj, hm? Rendben, biztos úr, majd én átveszem az ügyet.
– Aztán ki az ördög maga, hogy csak úgy átvegye?
Barna bőrtárca villant, szorosan mögötte egy arc, de olyan közel, hogy álla szinte a gabardinkabát vállába mélyedt. Az arc megilletődve így szólt:
– FBI – és ez is hullámzott tovább. A rendőr biccentett – az egész rendőr biccentett egyetlen hajbókoló térdhajlítással.
– Szerezzen erősítést, és ürítse ki a terepet! – utasította a gabardinkabátos.
– Igenis uram! válaszolt a rendőr.
– FBI, FBI – morajlotta a tömeg, és most többet látott maga felett az égből.
Felült, és arcán dicsfény csillogott.
– A csészealj beszélt hozzám – énekelte.
– Maga csak fogja be a száját! – szólt rá a rendőr. Te jó ég, ez a csőcselék tele lehet kommunistákkal.
– Maga is fogja be! – mondta a gabardinos.

Valaki a tömegben odaszólt a szomszédjához, hogy a lányt egy kommunista verte össze, míg egy másik azt terjesztette, hogy azért verték meg, mert kommunista.

Megpróbált felállni, de féltő kezek visszanyomták. Addigra harminc rendőr sereglett oda.
– Tudok járni – szólt.
– Maga csak maradjon most nyugodtan – mondták neki.
Odahoztak mellé egy hordágyat, ráemelték, és egy nagy pléddel betakarták.
– Tudok én járni – bizonygatta, miközben a tömeg közé utat vágva elszállították.
Egy nő elfehéredett, és motyogva elfordult:
– Ó, Istenem, de hisz ez borzasztó!
Egy apró kerek szemű férfi csak nézte, nézte, és közben nyalogatta a szája szélét.
A mentő. Betolták a kocsiba. A gabardinos már ott volt.
Egy fehér köpenyes, nagyon tiszta kezű férfi:
– Hogy történt, kisasszony?
– Csak semmi kérdés! – vágott közbe a gabardinos. – Biztonsági ügy.
A kórház.
– Nekem vissza kell mennem dolgozni – mondta.
– Vetkőzzön le! – hangzott a válasz.
És életében először saját külön hálószobája volt. Valahányszor nyílt az ajtó, látta, hogy rendőr áll odakinn. És sokszor nyílt, hogy beengedje a katonai személyekkel roppant udvarias civileket, majd a civilekkel még udvariasabb katonai személyeket. Nem tudta, mit csinálnak itt, s azt sem, hogy mit akarnak. Minden nap millió kérdést tettek fel neki. Látszólag soha nem beszéltek egymással, mert mindegyikük újra és újra ugyanazokkal a kérdésekkel jött elő.
– Mi a neve?
– Hány éves?
– Mikor született?
Kérdéseikkel néha meglepően furcsa irányba terelték.
– Lássuk a nagybátyját. Közép-európai nőt vett feleségül, nemde? Pontosabban milyen nemzetiségűt?
– Milyen kluboknak, illetve egyesületeknek volt a tagja? Aha! Most pedig halljuk, mi van azzal a 63. utcai Rinkeydinks bandával. Valójában ki áll a dolog mögött?
– Aztán mindig csak ez a kérdés:
– Mit értett azon, amikor azt mondta, a csészealj beszélt magához?
Mire Ĺ‘ annyit mondott:
– Beszélt hozzám.
Erre Ĺ‘k:
– És azt mondta , hogy…
Ő ilyenkor csak rázta a fejét.
Sokan kiabáltak vele, míg mások kedvesek voltak. Még soha senki nem volt ennyire kedves hozzá, hamarosan rájött azonban, hogy nem hozzá kedvesek. Éppen csak azt akarták, hogy ellazuljon, gondoljon valami másra, hogy aztán váratlanul nekiszegezhessék a kérdést:
– Mit jelent az, hogy beszélt magához?
Nemsokára olyan lett az egész, mint otthon, az anyjánál, vagy az iskolában, vagy akárhol máshol, õ meg csak ült csukott szájjal, és hagyta, hogy üvöltsenek. Egy alkalommal órákon át egy kemény széken kellett ülnie, miközben lámpával a szemébe világítottak, és szomjaztatták. Odahaza, a hálószobaajtó fölött volt egy szellőző, s anya mindig égve hagyta a konyhában a lámpát, hogy a nyíláson át egész éjszaka, minden éjszaka bevilágítson hozzá, és ne féljen álmában. Így a fény egyáltalán nem zavarta.
Elvitték a kórházból, és börtönbe zárták. Bizonyos szempontból nem volt rossz. A koszt. Az ágy is egészen jó volt. Az ablakon át látta az udvaron tornázó nők sokaságát. Elmagyarázták neki, hogy azoknak ott mind sokkal keményebb a fekhelyük.
– Tudja, maga nagyon fontos ifjú hölgy.
Kezdetben ez hízelgett neki, de mint mindig, most is kiderült, hogy egyáltalán nem ő a fontos nekik. Csak próbálták megdolgozni. Egyszer aztán bevitték hozzá a csészealjat. Lelakatolt nagy faládában volt, wertheimzáras acéldobozba zárva. A csészealj önmagában csak néhány dekát nyomott, de mire így becsomagolták, két ember kellett hozzá, hogy felemelje, és négy fegyveres , hogy őrizze.

Újra kellett játszania az egészet, úgy, ahogy történt, miközben néhány katona tartotta feje fölött a csészealjat. Most azonban más volt. Egy csomó diribdarabot kivágtak a csészealjból, és egyáltalán, halott szürke színe volt. Megkérdezték tőle, hogy tudja-e, mi ennek az oka, és most az egyszer elárulta nekik.
– Most üres – mondta.
Az egyetlen, akivel hajlandó volt beszélni, egy alacsony, pocakos ember volt, aki első négyszemközti találkozásukkor így szólt hozzá:
– Nézze, kérem, nem tetszik, ahogy magával itt bánnak. Értse meg: én csak a munkámat végzem. Az a dolgom, hogy kiderítsem, miért nem hajlandó elárulni, amit a csészealj mondott. Engem nem érdekel, hogy mit mondott, soha nem is fogom megkérdezni. Még csak nem is akarom, hogy elmondja nekem. Csak arra találjuk meg közösen a választ, hogy miért tartja titokban.

A “miért” megválaszolásából órákon át tartó kötetlen beszélgetés lett a tüdőgyulladás ártalmairól, a virágcserépről, amit másodikos korában csinált, s amit anya ledobott a tűzlétráról, vagy a tanulásban való lemaradásáról, meg egy álmáról, amiben boros poharat tartott a két kezében, s fölötte valami férfit lesett a szeme sarkából.
És egy nap elmondta neki, miért nem beszél a csészealjról, úgy, ahogy akkor éppen eszébe jutott:
– Mert hozzám beszélt, és ehhez senkinek semmi köze.
Még arról a férfiról is beszámolt neki, aki akkor keresztet vetett. Ez volt a másik kizárólagos tulajdona.
Rendes ember volt. Õ hívta fel a figyelmét a tárgyalásra.
– Nem az én dolgom ugyan, hogy figyelmeztessem, de ott jól meg fogják forgatni. A bíró, az esküdtszék, mindenki. Maga mondja csak nyugodtan azt, amit akar, se többet, se kevesebbet, érti. És ne hagyja, hogy kihozzák a sodrából. Joga van hozzá, hogy valamit megtartson magának.
Felállt, szentségelt egy sort, és kiment.

Először egy férfi jött, és hosszasan fejtegette neki, hogy a földet megtámadhatják világűrből jövő lények, akik sokkal erősebbek és intelligensebbek nálunk, s lehet, hogy a védelem kulcsa az ő kezében van. Az egész világnak tartozik ezzel. És ha a földet nem is támadják meg, gondoljon csak arra a fölényre, amire ellenségeivel szemben szert tehetne az ország az ő segítségével. Azután ujjával megfenyegette, és azt mondta, hogy amit művel olyan, mintha hazája ellenségeinek dolgozna. Kiderült, ez az ember védte őt a tárgyaláson.

Az esküdtszék bűnösnek találta a bíróság megsértésében, és a bíró büntetések egész lajstromát sorolta fel, amikkel sújtható lenne. Végül kirótta rá az egyiket, és felfüggesztette. Néhány napra újra bebörtönözték, majd egy szép napon szabadlábra helyezték.

Kezdetben csodálatos volt. Kapott egy éttermi állást és egy bútorozott szobát. Annyit írtak róla az újságok, hogy az anyja nem akarta visszafogadni. Anyja szinte állandóan részeg volt, s néha fellármázta az egész szomszédságot, mindazonáltal szigorú elképzelései voltak a tisztességről, az pedig, hogy valakit az újságok minduntalan kémkedéssel vádoljanak, sehogyan sem illett a tisztességről alkotott elképzelésébe. Ezért a földszinti levelesládára leánykori nevét írta ki, és közölte a lányával, hogy többé nem lakhat ott.

Az étteremben megismerkedett egy férfival, aki randevúzni hívta. Először életében. Minden megtakarított fillérét egy piros táskára költötte, ami illett a piros cipőjéhez. Nem azonos árnyalatúak voltak, de legalább mind a kettő piros volt. Moziba mentek, ám utána még megcsókolni sem akarta, csak arra volt kíváncsi, mit mondott neki a csészealj. Nem is válaszolt neki. Hazament, és átsírta az éjszakát.

Más alkalommal néhány férfi ült és beszélgetett az egyik bokszban, s akárhányszor elment mellettük, elhallgattak, és őt bámulták. Aztán beszéltek a főnökkel, aki odament hozzá, és elmondta, hogy a vendégek elektromérnökök, a kormánynak dolgoznak, és az õ jelenlétében nem mernek szakmai dolgokról beszélni, hátha kém. Egyszóval kirúgták.

Egyszer a saját nevét olvasta egy wurlitzeren. Bedobta a pénzt, kikereste a számot, és a lemez végig így énekelt: “egy nap csészealj szállt le, súgott valamit a fülembe, új utakra vitt engem, de hogy mit súgott, nem mondom el.” És miközben hallgatta a dalt, valaki a wurlitzert körülállók közül felismerte és néven szólította. Négyen hazáig követték, és be kellett reteszelnie az ajtót.

Volt, hogy hónapokig minden rendben ment, mígnem valaki randevúzni akart vele. Az esetek kétharmadában követték őket. Egyik alkalommal a férfi, akivel volt, letartóztatott egy másikat, aki követte őket. Kétszer pedig az , aki követte őket, tartóztatta le a férfit, akivel volt. Ötből ötször a partnere a csészealjról akart megtudni valamit. Néha amikor elment valakivel, megpróbált úgy tenni, mintha igazi légyott lenne, de nem nagyon ment.

Végül leköltözött a tengerpartra, és irodák meg üzlethelyiségek éjszakai takarításából élt. Nem volt túl sok takarítani való, de egyúttal ember se volt sok, aki az újságokból emlékezhetett volna az arcára. Valami zugfirkász óraműpontossággal minden másfél évben előráncigálta a témát egy képeslapban vagy vasárnapi mellékletben; és bárki bárhol meglátott egy reflektort világítani a hegyoldalon vagy fényt felvillanni egy meteorológiai léggömbön, az csakis repülő csészealj lehetett, amihez hozzá kellett fűzni a már lejárt lemezt, hogy a csészealj titkokat tartogat a számunkra. Ilyenkor két-három hétig nappal nem ment ki az utcára.

Egyszer már azt hitte, túl van rajta. Az embereknek nem kellett, hát a könyvekhez fordult. A regények egy ideig tetszettek neki, mígnem rájött, hogy a legtöbb olyan, mint a filmek – mind csak azokról a csillogó sztárokról szól, akik körül forog a világ. Erre tanulni kezdett különféle dolgokról – állatokról, fákról. Egy drótkerítésen fennakadt szemtelen kis mókus megharapta. Az állatoknak se kellett. A fák pedig mit sem törődtek vele.

Akkor támadt az ötlete a palackokkal. Összeszedett annyi üveget, amennyit csak tudott, cédulákat írt, amiket dugóval a palackokba zárt. Kilométereket gyalogolt fel s alá a parton, és a palackokat amilyen messzire csak bírta a tengerbe hajította. Tudta, hogy ha egy is a megfelelő emberhez jut, megváltó segítséget remélhet. Ezek a palackok tartották benne a lelket három hosszú éven át. Valami apró titka mindenkinek kell, hogy legyen.

Végül eljött az idő, hogy semminek sem volt értelme többé. Próbálhatsz egy ideig segíteni valakinek, aki talán létezik; sokáig azonban nem áltathatod magad azzal, hogy létezik. Hát ennyi. Vége.
– Nem fázik? – kérdeztem tőle, miután elhallgatott.
– A hullámverés kissé alábbhagyott, az árnyékok megnyúltak.
– Nem – hallatszott hangja az árnyékból. Aztán hirtelen megkérdezte: – Azt hiszi, dühös vagyok magára, amiért ruha nélkül látott?
– Miért is ne lenne?
– Tudja , nem érdekel. Azt sem… azt sem szerettem volna, hogy estélyiben vagy overallban lásson. Semmi sem takarhatja el a testemet. Látszik: akárhogy is, van. Egyszerűen azt nem akartam, hogy lásson engem. Egyáltalán.
– Csak én, vagy senki?
Tétovázott.
– Maga.
Felálltam, kinyújtóztam, sétáltam egy kicsit, és gondolkodtam.
– Nem próbálta az FBI megakadályozni, hogy palackokat dobáljon szét?
– Ó, dehogynem. Tudom is én, hány adófizető pénzét költötték arra, hogy összeszedjék őket. Még most is tartanak időnként szúrópróbaszerű ellenőrzéseket. Bár már kezd elegük lenni belőle. Minden palackban ugyanaz a szöveg van – nevetett. – Nem is gondoltam, hogy tudja.
– Mi olyan vicces?
– Ez az egész: bírók, börtönőrök, zenegépek, az emberek. Higgye el, egypercnyi szenvedéstől se szabadít meg, ha elmondok nekik mindent.
– Nem?
– Nem. Nem hittek volna. Nekik egy új fegyver kellett. Szuper-tudomány egy szuper-fajtól, hogy aztán laposra verjék a szuper-fajt, ha egy mód van rá… hát saját magunkat. Az a sok nagyokos – sóhajtotta inkább csodálkozva , mintsem gúnyosan -, az a sok fejes! Szuper-fajra gondolnak, és szuper-tudományt várnak. Soha még csak meg sem fordult a fejükben, hogy egy szuper-fajnak szuper-érzései is lehetnek – esetleg szuper-nevetése vagy szuper-étvágya? – Szünetet tartott. – Itt az ideje, hogy megkérdezze, mit mondott a csészealj, nem?
– Majd én megmondom – böktem ki.

Élő lelkekben valahol
kimondhatatlan magány lakik.
Oly hatalmas, hogy összefűzi őket,
mint apróbb lényeket a társaság.
Ilyen magány az enyém; tudd meg hát:
a Mindenségben
van még nálad is magányosabb.

- Édes istenem! – mondta áhítattal, és zokogni kezdett. – És kinek címezték?
– A legmagányosabbnak…
– Honnan tudta? – suttogta.
– Ez volt a palackokba zárva ugye?
– Igen – bólintott. – Valahányszor elviselhetetlenné válik, hogy senkit nem érdekel, hogy soha senki… bedobsz egy palackot a tengerbe, és azzal elbocsátasz egy kicsit a saját magányodból. Aztán ülsz, és arra gondolsz, hogy valaki valahol majd megtalálja… és ráébred, hogy a létező legrosszabbat is meg lehet érteni.
A hold lenyugvóban volt, és elült a hullámverés. Felnéztünk, messze fel, a csillagokra. Így szólt:
– Mi nem tudjuk, milyen az , egyedül lenni.

Az emberek azt hitték, hogy a csészealj egy csészealj volt. Pedig nem. Palackba zárt üzenet volt. Neki még nagyobb óceánt kellett átszelnie – az egész világűrt -, s alig volt esélye arra, hogy rátalál valakire. Magány? Mi nem ismerjük a magányt.

Mikor ismét szólni tudtam, megkérdeztem, miért akarta megölni magát.
– Nekem még volt annyi jó – válaszolta -, hogy hallhattam, amit a csészealj mondott. Vissza akartam hát adni… a kölcsönt. Nekem nagy szükségem volt segítségre, tudnom kellett, hogy én tudok-e segíteni. Nem kellek senkinek? Rendben van. De az nem lehet, hogy sehol senkinek nem kell a segítségem. Ezt nem tudom elviselni.

Mély lélegzetet vettem:
– Két éve megtaláltam az egyik palackot. Azóta keresem magát. Árapálygrafikonokat, áramlástáblákat, térképeket bújtam, és barangoltam. Hallottam kósza híreket magáról és a palackokról. Valaki azt mondta, felhagyott vele, és mostanában a dűnék között kószál éjszakánként. Tudtam, miért. Egész úton rohantam.
Újabb levegőt kellett vennem:
– Dongalábú vagyok. A fejem tiszta, de a szavak soha nem úgy jönnek a számra, ahogy magamban elgondolom őket. Aztán, itt az orrom, nézze, milyen. Nem volt soha senkim. Csak olyan munkára voltak hajlandók felvenni, ahol nem kellett a szemük előtt lennem. Te viszont gyönyörű vagy – mondtam neki. – Gyönyörű.

Nem szólt semmit, de olyan volt, mintha fény sugározna belőle, több fény és sokkal kevesebb árnyék, mint amennyit a tapasztalt hold vetni tud. És ez azt jelentette, hogy még a magánynak is – ha elég tartós és mély – vége szakad egyszer.

(Hideg János és Velkey Anna fordítása)