Ez volt az első könyv, amit Ferrante-től olvastam. Egy egyszerű, idilli képpel indít: kétgyermekes család, ahol az apa dolgozik az anya háztartásbeli, két gyermeküket közösen nevelik.

Derült égből villámcsapásként éri Olgát, hogy a férje elhagyja. Ferrante részletesen bemutatja, hogyan csúszik ki a főhős lába alól a talaj, miként esik darabokra az élete. Már-már az ideg-összeroppanás határán van, úgy tűnik a gyerekeit sem lesz képes ellátni, egész egyszerűen nem találja az utat a mindennapi élethez.  Őszinte, néha durva képek következnek arról, hogyan keresi meg újra az utat önmagához, miként próbálja a romokból újra felépíteni az életét. Nagyon aprólékos lélekrajzot olvashatunk Olga vívódásáról és útkereséséről. Brutális őszinteségével mindenkit szembesít a kérdéssel: én mit tennénk a helyében?

PS. Személyes élménnyel még megrázóbb!