Nehéz egy olyan könyvet értékelni, ahol szinte minden oldalon található idézni való, ahol az olvasás magában hordja az újraolvasás lehetőségét.
A törtĂ©net minimális Ă©s a fĂĽlszövegen olvashatĂł. EbbĹ‘l egyĂ©rtelműen következtethetĂĽnk arra, hogy a fontos dolgok az elme sĂkján törtĂ©nnek. FilozĂłfiai gondolkodást, hozzáállást igĂ©nylĹ‘ könyv.
Arthur, a fĹ‘szereplĹ‘ kameraman, legjobb barátja Arno, filozĂłfus, Victor pedig szobrász. A törtĂ©netbe mĂ©g belĂ©p Elik, akivel Arthur elĂ©g kĂ©tsĂ©gbeesett kalandba esik. A megfogalmazott kĂ©tsĂ©gek Ă©s gondolatok a világrĂłl a közöttĂĽk zajlĂł beszĂ©lgetĂ©sekben, illetve Arthur belsĹ‘ gondolataibĂłl fakadnak. A szĂnhely fĹ‘kĂ©nt Berlin.
Talán a leglĂ©nyegesebb visszatĂ©rĹ‘ motĂvumok: a tĂ©r (ebben segĂt Arthur foglalkozása is aki egy kamerán keresztĂĽl látja a világot) az idĹ‘ (fĹ‘kĂ©nt szemĂ©lyes tapasztalatok alapján) az itt Ă©s most elv alapján a mĂşlt jelen Ă©s a jövĹ‘ problematikája, valamint az ezeket kiegĂ©szĂtĹ‘ hangok adják.
A múlt a történetben is szerepet játszik Arthur családjának tragikus haláláról van szó. A fénykép a múltat a jelenbe hozza, Arthur elválaszthatatlan kincse.
A mĂşltat idĂ©zik fel a kĂĽlönbözĹ‘ művĂ©szetek, Ăgy pl. a festĂ©szet (itt a szellemek Ă©s az istenek kerĂĽlnek elĹ‘, akiket már a mai emberek nem Ă©rtenek), a zene (Arnoval hallgatják sokat a mĂşltat megidĂ©zĹ‘ klasszikusokat); a törĂ©nelem: mĂşlt nĂ©lkĂĽl nem lenne jelen: „ EttĹ‘l város a város: az Ă©pĂĽletektĹ‘, a hangoktĂłl”. De megállapĂtja Elik egy beszĂ©lgetĂ©sĂĽk alkalmával, hogy „Egy lĂ©pĂ©ssel sem jutsz tovább, ha a mĂşltnak nem szabad kopnia.” Az emberek emlĂ©kein keresztĂĽl visszaköszön a törtĂ©nelem (háborĂş, nĂ©met egyesĂtĂ©s), Ăgy az emlĂ©keinken keresztĂĽl állandĂłan jelen van Ă©s a jövĹ‘nk felĂ© mutat a mĂşlt.
Amikor Arthur kezd magához térni a kómából, az itt és most érzetét az alvás és a feléledés, felébredés állapota váltja fel. Arthur a kómát a halál mélyhűtőjének nevezi és úgy érzi, hogy közel volt halottaihoz. Itt utal néhány sorban (de tulajdonképpen az egész könyvben, amikor a borzalmak filmezéséről és a múltról beszél) a Mindenszentekre, amikor is megemlékeznek a halottak lelkéről, „akik egész évbe erre várnak.”
Ez a néhány gondolat csak töredéke mindannak, amiről a könyvben olvashatunk. Biztos vagyok benne, hogy én újra el fogom olvasni a könyvet, mert az eszmefuttatásai zseniálisak!
2010.07.06. 17:51
Szólj hozzá!
Címkék: holland mindenszentek kă¶nyv kortăˇrs regă©ny cees nooteboom filozăłfia
A bejegyzés trackback címe:
https://deprimadonna.blog.hu/api/trackback/id/tr592175929
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.