Nehéz egy olyan könyvet értékelni, ahol szinte minden oldalon található idézni való, ahol az olvasás magában hordja az újraolvasás lehetőségét.
A történet minimális és a fülszövegen olvasható. Ebből egyértelműen következtethetünk arra, hogy a fontos dolgok az elme síkján történnek. Filozófiai gondolkodást, hozzáállást igénylő könyv.
Arthur, a főszereplő kameraman, legjobb barátja Arno, filozófus, Victor pedig szobrász. A történetbe még belép Elik, akivel Arthur elég kétségbeesett kalandba esik. A megfogalmazott kétségek és gondolatok a világról a közöttük zajló beszélgetésekben, illetve Arthur belső gondolataiból fakadnak. A színhely főként Berlin.
Talán a leglényegesebb visszatérő motívumok: a tér (ebben segít Arthur foglalkozása is aki egy kamerán keresztül látja a világot) az idő (főként személyes tapasztalatok alapján) az itt és most elv alapján a múlt jelen és a jövő problematikája, valamint az ezeket kiegészítő hangok adják.
A múlt a történetben is szerepet játszik Arthur családjának tragikus haláláról van szó. A fénykép a múltat a jelenbe hozza, Arthur elválaszthatatlan kincse.
A múltat idézik fel a különböző művészetek, így pl. a festészet (itt a szellemek és az istenek kerülnek elő, akiket már a mai emberek nem értenek), a zene (Arnoval hallgatják sokat a múltat megidéző klasszikusokat); a törénelem: múlt nélkül nem lenne jelen: „ Ettől város a város: az épületektő, a hangoktól”. De megállapítja Elik egy beszélgetésük alkalmával, hogy „Egy lépéssel sem jutsz tovább, ha a múltnak nem szabad kopnia.” Az emberek emlékein keresztül visszaköszön a történelem (háború, német egyesítés), így az emlékeinken keresztül állandóan jelen van és a jövőnk felé mutat a múlt.
Amikor Arthur kezd magához térni a kómából, az itt és most érzetét az alvás és a feléledés, felébredés állapota váltja fel. Arthur a kómát a halál mélyhűtőjének nevezi és úgy érzi, hogy közel volt halottaihoz. Itt utal néhány sorban (de tulajdonképpen az egész könyvben, amikor a borzalmak filmezéséről és a múltról beszél) a Mindenszentekre, amikor is megemlékeznek a halottak lelkéről, „akik egész évbe erre várnak.”
Ez a néhány gondolat csak töredéke mindannak, amiről a könyvben olvashatunk. Biztos vagyok benne, hogy én újra el fogom olvasni a könyvet, mert az eszmefuttatásai zseniálisak!