Életem egyik legszebb napja március 16-hoz kötődik, ekkor született meg az én szépséges és okos kicsi lányom. Reggel telefonon keresztül köszöntöttem, a további program még képlékeny volt. Napközben többször is azon vettem észre magam, hogy felidézem a 26 évvel korábbi napot, önkéntelenül is számadást készítek arról, hogy mi minden történt azóta, mit kellett volna másként csinálni és mi az ami nagyon jó, hogy úgy történt, ahogy történt.

Csodálatos 26, közösen eltöltött év áll mögöttünk és én hálás vagyok a sorsnak ezért az érzésért, lehetőségért!

Persze az ünnepnap nem múlt el fájdalom nélkül, hiszen édesanyám hiánya sötét fellegként árnyékolta be a napot. Nem volt aki a megszokott finomságokat az asztalra varázsolja, aki sürögve-forogva az unokájának a kedvében járjon. Ez volt az első ünnepünk nélküle - és nagyon hiányzott.

Este vacsorázni mentünk hármasban (Emese, Csaba és én). Minden nagyon jól sikerült. Jó volt látni, hogy a lányomat ennyire szereti valaki és hogy a lányom is boldog a választottja mellett. Igazán kedves gesztus volt tőlük, hogy engem is elvittek magukkal, bár először fenntartásaim voltak (valóban ott van-e a helyem), de végül nem akartam, hogy úgy nézzen ki, mintha kéretném magam. Jól sikerült minden és az én szépséges lányom boldog volt - ez mindennél többet ér!

Most vissza a hétköznapokba...