Eddig mindig Ă©lni szerettem A kĂ­nszenvedĂ©st fĂ©lretettem És most hĂłnapjaim nem nyitnak egy kicsiny ablakot Ahol legalább kĂ©pzeletben szabad vagyok Nem tudom Ă©veim vannak-e hátra Vagy csak napjaim De Ă©lni nem kĂ­vánok Ăšgy szorongat a kĂ­n.…

Kaptam ma egy e-mailt a következĹ‘ szöveggel: "Kedves Deprimadonna! Én az Ă–n helyĂ©ben, pszichiátriai alanykĂ©nt, nem Ă­rogatnĂ©k a SzcientolĂłgiai EgyházrĂłl. Ăśdv."Ok! ĂŤrt valaki, de nem tudom, hogy miĂ©rt. A hangsĂşly (belsĹ‘ hang) alapján…

PĂ©ntek este van. 2002. szeptember 6. HazafelĂ© tartok a munkahelyemrĹ‘l. ElmĂşlt nyolc Ăłra, a munkaidĹ‘m már kettĹ‘kor lejárt. Semmi meglepĹ‘ nincsen ebben, mindenki megszokta már a családban Ă©s a munkahelyemen is, hogy hajnalban Ă©rkezem Ă©s kĂ©sĹ‘ este…

Mindig bĂĽszke voltam az anyanyelvem szĂ©psĂ©gĂ©re, ezĂ©rt is lettem magyartanár. TĹ‘lem telhetĹ‘en mindent megtettem, ameddig tanĂ­tottam, hogy a nyelv szĂ©psĂ©ge mások elĹ‘tt is felragyogjon Ă©s ezt a ragyogást ne tompĂ­tsa a helytelen stĂ­lus Ă©s…

Karinthy Gábor: SzomorĂş Ă©nek Nem kell az Ă©let. Fáj a fĂ©nye S a napok bĂşs pergĂ©se Ă©s Nem kell a napsugár s az alkony, Az öröm Ă©s a szenvedĂ©s. VágyĂłdások, haragok, álmok, A vĂ©r tĂĽze, eszmĂ©nyeim: Elhagylak, Ă©let, odahagylak.…

Este van, bocsánat Ă©jjel Ă©s az álom megint elkerĂĽl. Ilyenkor Ă©rzem a legjobban magam a nap 24 ĂłrájábĂłl. Kár hogy van másnap Ă©s Ă©n másnaposan nem tudok mit kezdeni magammal, pedig holnap kell, mert megyek a doktornĹ‘mhöz Ă©s az Ă©bresztĹ‘ kora…

„- Milyen szĂ­nű a szomorĂşság? - kĂ©rdezte a csillag a cseresznyefát, Ă©s megbotlott egy felhĹ‘foszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kĂ©rdeztem, milyen szĂ­nű a szomorĂşság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan…

Teszem a dolgomat, amirĹ‘l azt hiszem, hogy a dolgom. Ăšgy ĂĽlök napi sok Ăłrát a gĂ©p elĹ‘tt, mintha lenne Ă©rtelem. Teszem a dolgom, apránkĂ©nt Ă©pĂ­tem a kis oldalaimat, prĂłbálok "ĂĽgyes lenni" Ă©s Ăşjdonságokat elĹ‘varázsolni a szegĂ©nyes…