Teszem a dolgomat, amiről azt hiszem, hogy a dolgom. Úgy ülök napi sok órát a gép előtt, mintha lenne értelem. Teszem a dolgom, apránként építem a kis oldalaimat, próbálok "ügyes lenni" és újdonságokat elővarázsolni a szegényes készlettáramból, hogy talán ezzel, most sikerül "ide csábítani" az embereket.

Önáltatásnak tűnik az egész. Egy éve lesz hamarosan, hogy a részemről "szolgálatnak" tekintett és jónak tűnő kezdeményezésembe belevágtam. Most itt vagyok, mert hol is lennék! :(

Mit tudok felmutatni: semmit! Ja, de: az egy helyben toporgást művészi színvonalra emeltem.

Járom a rendezvényeket, miközben görcsben áll a gyomrom, hogy népszerűsítsem az elért semmit.

Hát normális vagyok én? Mikor fogom belátni, hogy egyedül ez nem megy! Nagyon nem megy. Csak az a baj, hogy még hiszek annyira benne, hogy ne adjam fel; de lehet, hogy csak látszat elfoglaltságot keresek magamnak.

Találja már ki valaki, hogy hol a fészkes fenében keressem a helyem, mert egyedül valahogy már az sem megy! Szívet melengetően indul ez a nap is! :(

(2006)

'