Eddig mindig Ă©lni szerettem
A kĂnszenvedĂ©st fĂ©lretettem
És most hónapjaim nem nyitnak egy kicsiny ablakot
Ahol legalább képzeletben szabad vagyok
Nem tudom éveim vannak-e hátra
Vagy csak napjaim
De Ă©lni nem kĂvánok
Ăšgy szorongat a kĂn.
Körülfog és kibélel a depresszió
Gyorsan elpusztulnom az volna jĂł.
Az Ă©lĹ‘knek jĂł Ă©letet kĂvánok.
2009.11.07. 21:00
Szólj hozzá!
Címkék: vers pokol weă¶re săˇndor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://deprimadonna.blog.hu/api/trackback/id/tr742175827
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.