Az egĂ©sz 24-Ă©n kezdĹ‘dött, amikor dĂ©lelĹ‘tt valami bekattant; magam elĹ‘tt láttam a dĂ©lutáni közös estebĂ©det, amikor az álarcot jĂł erĹ‘sen fel kell csatolni, hogy senki ne láthasson mögĂ©. Semmi másra nem lett volna szĂĽksĂ©gem, mint jĂł alaposan kisĂrni magam, de nem ment. Egyetlen megkönnyebbĂĽlĂ©st hozĂł könnycsepp sem gördĂĽlt vĂ©gig az arcomon... utána arra emlĂ©kszem, hogy felöltöztem, magamhoz vettem a táskám Ă©s elindultam.
A metrĂłhoz igyekeztem, a mĂ©lysĂ©get Ă©s a megoldást kerestem, de busz lett belĹ‘le; vĂ©giggondoltam az utolsĂł "normális" mĂ©g diagnĂłzis nĂ©lkĂĽli utamat, azt a mindent megfojtĂł sĂrást, amiben az arcom ázott, ameddig hazaĂ©rtem; azokat az Ă©rtetlenĂĽl Ă©s elutasĂtĂłan nĂ©zĹ‘ arcokat,amelyeken ott volt a kĂ©rdĂ©s: ennek meg mi baja?; valahogy haza vánszorogtam, beestem az ágyba Ă©s megszűnt minden lĂ©tezni, de leginkább a világ...2 szerencsĂ©s hetet tudhattam, a magamĂ©nak, amikor minden segĂ©deszköz nĂ©lkĂĽl fogalmam sem volt, hogy hol vagyok Ă©s mi törtĂ©nik velem... Na ezĂ©rt az Ă©rzĂ©sĂ©rt indultam Ăştnak 24-Ă©n, de nem sikerĂĽlt. Haza felĂ© láttam egy párt, kb. egyidĹ‘sek lehettek velem, semmi mást nem tettek, csak egymás kezĂ©t fogva, nĂ©ha egymást nĂ©zve várták a trolit. Olyan fájdalom tört rám, hogy sikerĂĽlt a könnynek is utat törnie...
**********
Innen már kuszák a napok és az események sorrendje, amilyenné én magam is váltam. Ébrenlét és álom határán mozogtam.
Valamikor elaludtam Ă©s arra Ă©bredtem, hogy ĂĽlök az ágyban egyik kezemben már megint egy kĂ©s Ă©s Ă©ppen hĂşzom fel a pizsama ujját. Nem elĹ‘ször fordul elĹ‘ ez, de ilyen intenzĂv vágyat, hogy hĂşzzak egy fĂĽggĹ‘legest, hogy merĹ‘leges legyek mĂ©g nem Ă©reztem. Nem tudom meddig ĂĽltem itt, nem törtĂ©nt semmi, amikor kezdett tisztulni az agyam, akkor gyorsan bevettem kĂ©t bogyĂłt Ă©s az internetre menekĂĽltem verseket olvasni. De lehet, hogy ez másnap volt? Nem tudom...
Legyen most tegnap. Már nem láttam tisztán... bolyongtam kĂłvályogtam, elfelejtettem mindent, hogy miĂ©rt indultam el, Ă©s azt hiszem a dĂ©li gyĂłgyszereket duplán vettem be...Kutyákra Ă©bredtem, hogy nagyon kellett pisilniĂĽk, Ăgy lemásztam velĂĽk.
Visszafeküdtem az ágyba és olvasni próbáltam, hogy elfoglaljam magam, de jó érzéssel, egy olyan könyvet (karácsonyra kaptam, én kértem) sikerült kiválasztanom, ami a jó és a gonosz küzdelméről szól, ahogy az ember az élete során meg kell hogy küzdjön a két erővel.
A gonosszal sikerĂĽlt azonosĂtani magam. Közben többször felkeltem Ă©s az ajtĂłhoz rohantam, mert Ăşgy hallottam, hogy van ott valaki, aki be akar jönni...de csak a sötĂ©tsĂ©get láttam a folyosĂłn. Azután jöttek a hangok, ezek már megszokottak, amikor rosszabbul vagyok; arra gondoltam felmegyek az internetre Ă©s prĂłbálok valami beszĂ©lgetĂ©sbe bekapcsolĂłdni... ez már valamikor este 10 körĂĽl volt... Láttam, hogy jött egy levelem, de nem Ă©rtettem, mirĹ‘l van szĂł, elkezdtem nĂ©zelĹ‘dni, hogy milyen játĂ©krĂłl van szĂł. ... elkalandoztam Ă©s kĂ©t mondattá fonnyadt a profilom:
"De mindenki imádott primadonnája, akit nem lehet bĂrálni, hiszen depressziĂłs, nem elĂ©gszik meg ennyivel."
"Takarózz halállal, s az attól való közösségi félelem meghozza neked a várt biztatást."
Rájöttem, hogy semmi keresnivalĂłm sem itt sem máshol, mert senki nem Ă©rt meg, hogy ez nem szĂnház, hanem kĹ‘kemĂ©ny szenvedĂ©s; rájöttem, hogy a belsĹ‘, boldogtalanságra ĂtĂ©lĹ‘ cenzoromtĂłl csak Ăşgy szabadulhatok meg ha, eltemetem, Ĺ‘t, ha megölöm valahogy magamban... de nem tudtam...
De az Ă©neim egykĂ©nt Ă©lnek bennem, Ăgy mindent vagy semmit alapon kellett döntenem, amihez viszont már nem volt tĂşl tiszta a fejem.
Oroszrulettre adtam magam: nem kell hozzá más csak vĂz Ă©s gyĂłgyszer. Ăšgy gondoltam, ha nem a gondosan kiszámolt mennyisĂ©get szedem be, akkor lehet, hogy csak egy rĂ©szem hal meg - meg kell prĂłbálni....
MegprĂłbáltam... de itt vagyok. ZĂşg a fejem, kicsit homályosan látok, nem tudom miĂłta Ărom a levelet, csak a falba kapaszkodva tudok közlekedni, mindjárt elalszom megint...., de itt vagyok. Valami más megoldást kell találnom, hogy kivágjam magambĂłl a burjánzĂł, semmire nem jĂł rĂ©szeket...de ez nem most lesz, mert most elpazaroltam egy csomĂł mindent.
Ennyi törtĂ©nt, nem több, tulajdonkĂ©ppen semmi. Nem sokáig tudok már a hangjaimmal egyĂĽtt Ă©lni Ă©s ezt Ă©desanyám is Ă©rzi, egyre többet van rosszul... Ă©n ölöm meg Ĺ‘t is, mert a fogadalmam Neki tettem, hogy kitartok mellette, ameddig Ă©l; SzĂłval nem tudom, hogy Ă©rti-e valaki, hogy nem öngyilkos akartam lenni, csak a fájĂł Ă©nem elpusztĂtani, azt, amelyik nem valĂł erre a világra, amelyik annyi szenvedĂ©st okoz, amelyik a halál jegyese lett Ă©s közben minden erĹ‘met felemĂ©szti.Azt hiszem befejezem, mert már nagyon szĂ©dĂĽlök, Ă©s nehezen látom a betűket, meg kell prĂłbálnom befejezni a könyvet Ă©s meg akarom tudni Demian Ă©s Sinclair, hogyan tudtak Ăşrrá lenni a kĂ©tsĂ©geiken, elmenekĂĽlök a könyvek világába, az vĂ©dĹ‘n, oltalmazĂłn vesz körĂĽl.Nem fĂ©lek a HaláltĂłl, nem fĂ©lek a sötĂ©ttĹ‘l Ă©s TĹ‘le, a szikár magas KedvestĹ‘l, aki szeretĹ‘ szavakat suttog a fĂĽlembe Ă©s valahol tudom, hogy jĂłt akar, mert ha elmegyek vele megszűnik az e világi fájdalom. És mĂ©gis, mĂ©gis Ăşgy Ă©rzem mĂ©g itt tart valami, nem akarok mĂ©g teljesen az övĂ© lenni, mert be kell fejeznem,amit elkezdtem, Ă©s legalább egy napra vagy csak nĂ©hány Ăłrára szeretnĂ©m Ă©rezni, hogy milyen az: szeretni Ă©s szeretve lenni!