A tegnapi szürkeség és esőfüggöny mára érte el lelkem partjait és a ki-kisütő nap ellenére nagyon levert vagyok.

Azon gondolkodom, hogy lesz-e még olyan az életemben, amikor mások számára is értelmes, fontos munkát végezhetek.Vad álmaiban megjelenik előttem egy e-mail, amelyben beszélgetésre hívnak állásügyben. Elfogadják, hogy csak távmunkában tudom ellátni a munkámat, de igényt tartanak a közigazgatási, vezetői tapasztalatomra és alkalmazni akarnak. Boldogság színes (és vak) madara repdes ilyenkor a szívemben. Az álom apropója talán abból is fakad, hogy az eltávolításom politikai okokból történt a minisztériumból, így ha bekövetkezik a kormányváltás, valamiféle rehabilitációt érzenék, érezhetnék. (Nagyon, nagyon szeretnék visszakerülni, mert nagyon, de nagyon hiányzik a munka!)

Álmodik a nyomor... és seprűt fogva folytatja a ház takarításának felemelő munkáját.

Az összes működő oldalam, ami valamely közösség működését szolgálja növekvő nézettséggel működik. Ebből erőt merítek. Azt viszont nem tudom, hogy mit fogok csinálni, ha nem lesz pénzem a további fenntartásra. Egyetlen hirdetés nem sok, de annyi nem érkezett. Pedig ezért nem számoltam fel még mindig a Bt-m, hogy számlaképes maradjak.

Na ja, mint mondtam, álmodik a nyomor és közben vadul reménykedik...