Tömören a lényeget, szeretem a haikut.

Van amikor többet mondanék, de még életemben nem próbáltam a verselést. Nézzétek el nekem, kacskára sikerült, a kép ezt hozta ki belőlem, remélem azért valamit sikerül visszaadni.

Night and day

Fehér és fekete, pozitív és negatív,
jóság és gonosz - két pólusként
ragadja el lelkem és madárként szárnyal velem
próbálom felfedni a titkot,
mitől fehér a fehér és fekete a fekete.

Ellentétek vonzásában élek, de
soha nem tudom mi a jĂł Ă©s mi a rossz
fehér és fekete - mennyire egyszerű lenne,
de máris felmerül a kérdés: merre vinne
ha jobbra, de honnan nézzem, a gonosz felé liheg,
ha balra, mert fehérnek látom, a jó felé billen.

Tehetsz akármit nézheted így vagy úgy,
rá kell jönnöd az életed egy alagút,
ha jobbról indulsz a sötétbe érsz,
ha a bal a tied, akkor fényt remélsz.

De ez csak a látszat,
mert a kettő egymástól nem válik szét
ég és föld összetartozik,
ahogy a szín is lassan szürkévé változik
egy a biztos csak,amit láthatsz
a Jó és a Gonosz örzik a várat
előlük sosem menekülsz,
mert benned laknak,
lelked rágják, este lakmároznak,
amit te Ă©szlelsz csak annyi,
szürkévé válsz mint mindenki.
FĂĽledre szorĂ­tod a kezed
és könyörögve énekelsz:
fekete madár vigyél el
és engedj a jóságban élnem,
fehérek kapjatok fel és dobjatok a mélybe,
ne engedjetek remélnem,
engedjetek csendben elmennem.