Lassan semmi nem lesz ami a világhoz köt, ezért muszáj tennem ez ellen valamit.

A heti programom nagy részét a kórházi látogatások (most többes szám) teszi ki, illetve, amikor itthon vagyok akkor olvasok. Felelősséggel is tartozom természetesen a lányomért, aki már önálló és 26 éves, illetve a két hófehér gombóckámért, akik sajnos szintén öregszenek. Akiért eddig éltem, akihez a napjaimat igazítottam az a csoda elhagyott minket.

Amint azt már jeleztem a lakást el kellett cserélni, de még mindig képtelen voltam a végére járni a csomagolásnak. Mindenhol emlékek, amiket nem lehet kidobni,"mert az szentség törés" lenne. Szóval van egy lakás, ahol élek, de nincsen otthonom. A legnagyobb baj, hogy nem is érdekel.

Ma elővettem a naptáramat és megpróbálok minden napra állandó programokat beilleszteni, talán így tartalmasabban telnek a napjaim. Nem könnyű feladat, mert túl sok mindent nem tudok csinálni. Nagyon szerettem volna elmenni 4 órában dolgozni, de amint megtudják, hogy mi bajom van köszönik szépen és ajtót mutatnak. Nézem az OKJ-s tanfolyamokat (és a pénztárcámat) mit lenne érdemes elvégezni a diplomák mellé, hogy talán labdába rúghassak, de eddig semmit nem találtam. Ha van ötletetek bátran szóljatok!

Az egyik legfontosabb elhatározás, hogy erőt kell vennem a kishitűségemen és a fejtorna érdekében lehetőleg minden olvasott könyvről írni kell valamit. Ez nekem is emlékeztető és a fogalmazási készségemet is szinten tartja (ha még van mit). Azért is gondoltam erre, mert jelen pillanatban a Moly az egyetlen virtuális közösségem! :)