Hajnali 2 óta ülök a gép előtt és próbálom mindenfélével elterelni a figyelmemet, hogy ne gondoljak a mai napra. Az alvás nem megy, a gyomrom görcsben áll és mindenféle kellemes tünetek igazolják, hogy iszonyatosan félek a mai naptól. Hogy mi vár rám azt - babonából és félelemből, hogy illetéktelenek is elolvashatják [paranoia?] -, most nem írom le, talán majd utána, de ez sok mindentől függ.

A hét eltelt napjait zömében csak kórházakban, rendelőkben töltöttem. Vizsgálatok tömkelege és az egészségüggyel kapcsolatos negatív tapasztalataim szaporodása jellemezte. A szokásos "jót" az én csodálatos doktornőm nyújtotta, a rosszat, megalázót és megszégyenítőt a háziorvosom.

A "házi orvos" kifejezés bevezetése (annak idején) azt sejtette bennem, hogy a körzeti (előírt, kötelező helyett) valami személyes már-már családias kapcsolatit, megbízható támaszt jelentő orvoshoz kerülhet az ember - ha jól választ.  Eddig nem igazán volt alkalmam pro vagy kontra eldönteni, mert gyakorlatilag csak akkor találkoztam vele, ha az édesanyámnak kellett gyógyszert íratni, vagy valamilyen beutalót kellett kérni. Én kizárólag a Kórházba járok heti (1-2) rendszerességgel. Szóval nem sok dolgunk volt egymással, nála a taj-kártyám és gondolom valamilyen lista-növelő számként szerepeltem a praxisában, én meg intéztem a dolgom a magam útján.

Most egy hivatalos levél kapcsán (amit a hivatal és a posta jóvoltából 3 hét késéssel kaptam meg, így az ügyintézésre pontosan 4 munkanap állt rendelkezésemre), kénytelen voltam kéréssel fordulni hozzá. Egy összefoglaló papír kitöltését kértem, amihez minden összegyűjtött papírt mellékeltem. Sírógörccsel jöttem ki tőle!

- Ő nem ér rá ilyenekkel foglalkozni, ő a betegek miatt van itt. (Ezek szerint én egy nyaraló vagyok és utazási prospektusért jöttem.)

- Nem csinálja meg, kérjek halsztást. (Nem fogorvosi felülvizsgálatról van szó, hogy csak egy telefon és elintézett az ügy.)

- Mit csináltam eddig a levéllel - nézzük csak azt a dátumot és pecsétet! (Összeomlásom után elmentem a Főpostára és 600 Ft-ért adatszolgáltatás címén kaptam egy igazolást arról, hogy a tértivevényes levelet első értesítésre, az általam megjelölt napon vettem át.)

...

Nem folytatom. Felálltam és megköszöntem a közreműködését, majd közöltem, hogy a szükséges helyen, ahol be kell adnom a papírokat, közölni fogom, hogy a háziorvosom nem tart betegnek, ezért a velem kapcsolatos "feladatát" sem érzi feladatnak. Elköszöntem és kijöttem.

Tegnap reggel telefon. Magánszám (gyűlölöm!). Az asszisztens nő telefonált. Ráérek-e bemenni még a délelőtt folyamán a papírokért  - szólt a kérdés. Természetesen ráértem, hiszen nagyon fontos a számomra. Amikor bementem úgy tettem, mintha semmi nem történt volna (neveltetési probléma), de az én kedves háziorvosom nem állhatta meg morgás és megjegyzések nélkül, kár volt pénzt pocsékolni a postai igazolásra, mert semmit nem jelent, ha a lányom nem szánja rá az idejét most nem lenne készen, mert ő bizony nem csinálta volna meg...  Megköszöntem a rám szánt időt, lenyeltem minden megjegyzést és elhagytam azt a rémséges helyet, miközben ismét azon gondolkoztam, hogy mitől lett házi orvos a háziorvos!?

És most hogyan tovább? Keressek egy új orvost? Mi alapján, hogyan? Ki szeret egy "eleve" beteg embert felvenni a lajstromba, még ha évekig nem is látja...

Most így visszaolvasva nem nagy cucc az egész. Biztos vagyok benne, hogy számtalan rosszabb dolog történik az emberekkel nap mint nap. De az, hogy csalónak és hazugnak tituláljanak; hogy egy fizetett és kötelező szolgáltatásért könyörögnöm kelljen - ez sok volt.

Most könnyebb, hogy leírtam, de nem jobb. Gyűlölöm ezt a mérhetetlen kiszolgáltatottságot - és mivel az életem velem, de nélkülem zajlik, sajnos ez szinte mindennapos állapot nálam!