itt évek tűnnek el egy-egy mondatban

ĂŤgy folytatĂłdott

A körzeti orvostól egyetlen segítséget kaptam: időt. Táppénzen tartott, mert csak annyit tudott felmérni, hogy valami nagyon nincs rendben velem.

Az első hónap ismeretszerzéssel telt. Próbáltam rájönni a tüneteim alapján, hogy mi a fene bajom lehet. Egyetlen biztos fájó pont volt a fejem (és a lelkem). Amikor már elviselhetetlenné vált a fájdalom és semmit nem használtak a fájdalomcsillapítók, neurológusnál kötöttem ki. Alapos vizsgálatra került sor (még CT-re is elküldtek, gondolva a lehetséges családi örökségre - agytumor -. Minden leletem negatív lett, de a hangulatom egyre pocsékabb. A kilók fogytak rólam, az emberek egyre nagyobb terhet jelentettek, de legalább hallottam egy diagnózist: depresszió. Tanácsként pszichiátriai ellátást javasoltak. Megrémültem a gondolattól, hogy engem pszichiátrián kezeljenek, hiszen attól kezdve nincs visszaút! Billogot kapok a homlokomra amit semmi nem moshat már le az életben!

Arra gondoltam, ha magán úton kezdek (mintegy titokban) pszichiáterhez járni, akkor mindez elkerülhető lesz, nem kerülök be a rendszer körforgásába.

itt évek jelennek meg mondatokban Nyúlfarknyi mondat: Közel 5 hónapot töltöttem a pszichiátrián. De erről az 5 hónapról több száz oldalt lehetne írni. Arról, hogy mi történik egy ilyen helyen egy átlagos napon; milyen emberekkel ismerkedtem meg; milyen a pszichoterápia; milyen a kezelés; milyenek a látogatások és főként milyenek az esték.