A fehĂ©r dĂ©li irodalom kulcsalakja az elpusztĂthatatlan Ă©s önpusztĂtĂł, metszĹ‘en jĂłzan Ă©s rögeszmĂ©s, istenvárĂł Ă©s istenkáromlĂł, könyörĂĽletes Ă©s kegyetlen ember – gondoljunk Flannery O'Connor egyszerű georgiai hĹ‘seire, akik szenvedĂ©lyes vággyal keresik a lelki kapaszkodĂłt, vagy Carson McCullert, Kathrine Anne Porter Ă©s Eudora Welty magányosaira, a szeretet-szerelmet szomjĂşhozĂłkra, az önámĂtĂłkra Ă©s a magukat kifejezni nem tudĂłkra. nem vĂ©letlenĂĽl Ĺ‘k a szĂnes bĹ‘rű Alice Walker fehĂ©r pĂ©ldakĂ©pei. Walker 1944-ben, a georgiai Eatontonban szĂĽletett, nyolcgyerekes szegĂ©ny családban. Mint Ăzig-vĂ©rig dĂ©li ĂrĂł, Ă©rzi, tudja, hogy a dĂ©li ember nem vĂ©letlenĂĽl olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a dĂ©li tĂpus a feketeközössĂ©g világában jelenik meg – s többnyire asszony. „Csak nĂ©zd meg magad – vágja a Kedves JĂłisten hĹ‘snĹ‘jĂ©nek fejĂ©hez a fĂ©rje. – Nigger vagy, szegĂ©ny vagy, csĂşnya vagy, nĹ‘ vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” És Celie, akinek fejlĹ‘dĂ©sĂ©t tizennĂ©gy esztendĹ‘s korátĂłl egy emberöltĹ‘n át kĂsĂ©rjĂĽk figyelemmel, s aki hosszĂş-hosszĂş Ă©veken át csak Istenhez Ărhatta leveleit, a maga embersĂ©ge Ă©s kĂ©t szeretett asszony segĂtsĂ©ge rĂ©vĂ©n mĂ©gis megáll a lábán, Ă©s szembefordul a sokszoros átokkal: „Lehetek szegĂ©ny, lehetek nigger, lehetek csĂşnya, Ă©s meglehet, hogy fĹ‘zni se tudok… De itt vagyok.” Keresetlen egyszerűsĂ©gĂ©ben felemelĹ‘, mozgĂłsĂtĂł mű Alice Walker regĂ©nye, amelybĹ‘l Steven Spielberg kĂ©szĂtett nagy sikerű filmet.
1999.11.30. 01:00
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://deprimadonna.blog.hu/api/trackback/id/tr452175760
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.