Margaret Atwood: Fellélegzés című könyvének jelentős része önéletrajzi regénynek is felfogható. Atwood is a világtól elzártan nevelkedett az észak-quebec-i erdőkben. Élete részévé vált a környezet megértése, védelme és szeretete.

A Fellélegzés négy főszereplője Anna, David,  Joe és a történetet elmesélő névtelen lány. Róla annyit tudunk meg, hogy barátai segítségével visszatér születése helyére (egy szigetről van szó, amely a külvilágtól elzártan található, erdővel borított, a civilizációtól nem bolygatott terület. A visszatérést az indokolja, hogy eltűnt az apja, aki egyedül élt ebben az idilli környezetben. A szigetig tartó úton (a történet első része) megtudjuk, hogy a mesélő lány már elvált fiatalasszony, akit egy abortuszra is rákényszerítettek. Válásával úgy éri, hogy ketté szakadt az éne, valami kiveszett belőle, nem találja a helyét az életben.

A szigeten töltött idő alatt (második rész), egyre többször érezhető a főhős viselkedéséből, szavaiból az amerikanizálódás (értsd: civilizáció) megvetése, vágyódás a tiszta gyermekkor és az apai tanítások után.

Apja képeit, rajzait egyfajta hagyatéknak tekinti, amit meg akar fejteni, miközben egyre erősebben vonzódik a földhöz, a növényekhez és az állatokhoz. Már-már azonosulni akar velük (harmadik rész) és amikor megkapja a hírt apja haláláról elbújik, nem tart vissza a szárazföldre a barátaival, mert úgy érzi, hogy mindent újra kell teremtenie.

"Megfordítom a tükröt: benne egy se nem állat, se nem emberi lény, csupasz, összehúzott, előrehajló vállait csak egy piszkos takaró borítja, mély üregéből jeges kéken mered elő a szeme, az ajkai maguktól mozognak. Ez a csalhatatlan tünet: szalmaszálak a hajban, félrebeszél, vagy semmit sem mond. Valakihez beszélni, értelmes szavakat szólni: így határozzák meg ők, ki normális."

A felismerés, fellélegzés után visszatér a civilizációba az amerikanizmust elítélve. Aktualizációja nem vitatható és aki menekült volna már a város zajától egy meghitt, csendes helyre, annak a helyzet átélése sem nehéz.