Próbálom bepótolni azon közösségi oldalak olvasását, amelyek az elmúlt időszakban kimaradtak. Sziporkázó gondolatok, okos megjegyzések, öröm olvasni!

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy görcsösen ülök a klaviatúra felett és sokadszorra törlöm a készülő hozzászólásomat. Már ezen a szinten is félek a megnyilvánulásoktól. Visszahúzódom, mint egy rémült kisegér és minden gondolatomnál azt érzem, hogy lapos és silány, nem mond semmit - egyszerűen olyan mint én.

Maradok az olvasásnál és a gondolataimat megtartom magamnak.