Azon gondolkodtam hajnalban (alvás helyett), hogy vajon mennyire van hatással a közélet, a külvilág hangulata az egyes emberre.
Természetesen a szociológia nagy klasszikusai erre a kérdésre már hosszú ideje keresik a választ és született is néhány (ha jól emlékszem, Durkheim fejtette ki először a legrészletesebben az elméletét ebben a kérdésben).
Most csak azt prĂłbálom magamban "fel/lemĂ©rni", hogy maguk a hĂrek, a tĂĽntetĂ©sekrĹ‘l, az "összeomlĂłban az ország" és egyĂ©b cĂmekkel rögzĂtett, Ărások, mennyire segĂtik az ember jövĹ‘kĂ©pĂ©nek kialakĂtását Ă©s egyben a biztonságĂ©rzetĂ©t. Nekem a kilátástalanság Ă©s a kiszolgáltatottság a legkĂ©nyesebb pontom, ahol a legkönnyebben megcsĂşszok Ă©s már csak ott lent tĂ©rek magamhoz.
De ez a világ a környezetem, amitĹ‘l elzárhatom magam, nem hallgatok hĂreket, nem olvasok politikai cĂmkĂ©vel ellátott Ărásokat - de nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Nem hiszem, hogy csak az Ă©n "mentálhigiĂ©niás" állapotomra van ez az egĂ©sz ilyen negatĂv hatással.