Látjátok feleim, egyszerre meghalt
Ă©s itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd - részlet)

Szerző: deprimadonna  2010.01.13. 17:11 1 komment

Címkék: kosztolăˇnyi dezsĺ‘ halotti besză©d

A bejegyzés trackback címe:

https://deprimadonna.blog.hu/api/trackback/id/tr512175855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Polzsu 2010.01.14. 09:51:31

Nagyon-nagyon sok erőt kívánok mindahhoz, ami most vár RÁD! KÉRLEK! VIGYÁZZ MAGADRA, mint írtam belőled is csak egy van!
süti beállítások módosítása