„- Milyen szĂnű a szomorĂşság? - kĂ©rdezte a csillag a cseresznyefát, Ă©s megbotlott egy felhĹ‘foszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kĂ©rdeztem, milyen szĂnű a szomorĂşság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van szĂne?
- Az álmoknak? Azok alkonyszĂnűek.
- Milyen szĂnű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya szĂnĂ©t viseli.
- Mennyire szĂ©pek ezek a szĂnek! KĂĽldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra terĂthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemĂ©t, Ă©s a vĂ©gtelennek támaszkodott. Egy ideig Ăgy maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkĂ©rdezni, milyen szĂnű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na Ă©s a szerelem?
- A szerelem szĂne a telihold.
- Vagy Ăşgy. A szerelem szĂne megegyezik a holdĂ©val! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett..."
2009.11.02. 21:50
Szólj hozzá!
Címkék: hold ă©rză©sek idă©zet szăn
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://deprimadonna.blog.hu/api/trackback/id/tr162175821
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.