Úgy tettem én is mint a legtöbb beteg ember, amikor túl van ez első reményvesztéseken. Elkezdtem keresni magamnak egy új kapaszkodót (életösztön?), hitet, ahonnan erőt gyűjthetek egy ismételt újrakezdéshez. Ezt tettem én is. Ez is egy új dimenzióvá vált számomra.

Nem vagyok istentagadó, sőt lehet, hogy egyszer közel fogok kerülni a keresztény tanításokhoz, de egyelőre számomra „általában” jelenik meg a hit. Megtaláltam például a maga csodálatos vonzerejét az ókori, emberközeli hitvilágnak; csodálom a buddhista szerzeteseket; élvezettel olvasom a Ji Csing tanításait és még sorolhatnám. Mind-mind más kultúra, más felfogás, de van bennük egy közös pont, mégpedig a hit! A hit valami természetfölötti erőben, ami erőt, útmutatást adhat az egyszerű földi halandónak. Minden vallás ebből az erőből indul ki, csak másképpen magyarázza a tanításait.

Nem tudom, hogy van-e olyan természetfeletti erő, ami befolyásolja a létünket, életünket. Nem tudom, hogy van-e eleve elrendelés; nem tudom, hogy van-e karma és újjászületés, nem tudom, hogy mi van a halál után. És mivel nem tudom, ezért nem tagadom egyiket sem. Megpróbálok mindenből annyi ismeretet meríteni, amennyit csak lehet, ami szélesíti a látókörömet és segít valami magyarázatot találni a világ által nyújtott, számomra megválaszolatlan kérdésekre. Bár azt is tudom, hogy nagy valószínűséggel a választ nem fogom megkapni! Ennek a megértéséhez én túl kevés vagyok.

A természet törvényeit (aminek lennie kell, mert valami mégis csak működteti a Világot) valamilyen misztikus csodaként tudom csak megközelíteni, mert számomra a racionális elfogadáshoz „kézzel fogható” bizonyítékok kellenek.

Tisztelem és irigylem mindazokat, akik megtalálták az igaz hitüket, és kultúrájuk, Istenük erős menedéket tud nyújtani számukra, bármely vallásról legyen is szó!

Szóval, én is keresésbe kezdtem. Mivel állandóan csak a kérdések feltevéséig jutottam, arra gondoltam, csak jót tehetek, ha megismerek más szemléletmódokat, világ-magyarázatokat. Valami ősi bölcsesség mindegyikben van és én ezeket akartam megtalálni. A válaszok, magyarázatok mellett legfőképpen valahonnan erőt meríteni, ami segít a NEM kimondásában akkor, amikor a halált keresem!

Nem tudom eldönteni, hogy mit jelent ez a hirtelen jött betegségem. A Sorsom küldte-e rám; figyelmeztetés; vagy valamilyen büntetés, vezeklés – egy eddig fel nem ismert bűnömért?

*

A hálószobámat a saját szentélyemmé változtattam.

Mandala kĂ©p, japán rajzok kerĂĽltek a falra; elefántok, Buddha szobrok a polcokra; fĂĽstölĹ‘k, gyertyák – szĂłval minden, ami anyagilag megengedhetĹ‘ volt. Ez lett a lakásban az a 10 m², ahol bĂ©kĂ©re leltem, ahol kisĂ­rhattam magam Ă©s utána megnyugodhattam. Ahol a saját mĂłdomon fohászkodhatok Ăşj erĹ‘Ă©rt, bocsánatĂ©rt, a fájdalom enyhĂ­tĂ©sĂ©Ă©rt. Könyvekkel bástyáztam körĂĽl magam, Ă©s mindenben a saját kĂ©rdĂ©seimre kerestem a választ. EttĹ‘l az idĹ‘tĹ‘l kezdve vagy itt a gĂ©p elĹ‘tt, vagy a profán szentĂ©lyemben töltöm minden idĹ‘met.

Nem bántam meg hogy az új látásmód felé nyitottam, mert egy időre legalább elterelte a figyelmemet a saját problémáimról. Nem merem állítani hogy mindent értek abból, amiket elolvastam – de az a hitem (ami egyébként mindentől függetlenül megvolt bennem), hogy van egy Természeti Törvény, aminek alapján az események történnek, hogy nincsenek véletlenek, mert mindennek meg van az oka (még akkor is, ha ez racionálisan, jelenlegi ismereteinkkel nem értelmezhető) – ezek az érzések megerősödtek bennem.

Idézeteket kezdtem gyűjteni különböző tanításokból amiről úgy véltem, hogy hittől függetlenül az Emberhez szólnak. A legjobb példa erre a Ji Csing – A változások könyve. Bár jósláshoz, útmutatáshoz használják az ősi bölcsességeket, amelyeket egy adott helyzet megközelítéséhez adnak, szerintem örök időkre és mindenkihez szólnak.

*

Már emlékszem, hogy miért kapta a hálószobám először a Szentély nevet. Amikor elkezdődött ez az egész őrület és semmi más kapcsolatom nem volt a külvilággal, mint az internet, nagyon gyakori és aktív látogatója voltam a Búrának, ahol volt egy-két olyan ember, akik a problémájuk magyarázatát és megoldását az okkultizmus, ezoterikus tudományok ismeretében keresték. Persze én sem maradhattam ki ebből: könyvek felhalmozása után belevetettem magam a távoli kultúra és az ezoterika világába. Nem akarom megtagadni így utólag azt, amit akkor jelentett: egy hitet kerestem, ami átsegíthet a nehéz időszakon.

Először nagyon jó volt, mert ha bementem a szentélyembe, végigdőltem az ágyon, meghallgattam egy meditációs kazettát és átengedtem magam az érzés hatalmának. Valóban megnyugodtam és „könnyebb” lettem.

Egyre mélyebben akartam belelátni a horoszkóp rejtelmeibe, a személyiség (a jungi megközelítés) és a csillagjegyek közötti összefüggésekbe. Az egyetemen nagyon sok könyvet olvastam Freudtól, Jungtól, Adlertől ­– és most megpróbáltam más összefüggések alapján értelmezni az ismereteimet.

Még pénzt is hajlandó voltam áldozni minderre. Beiratkoztam egy tanfolyamra. Tanultam az órákra. De lassacskán kiderült hogy kóklerekhez kerültem, a szépen felépített külsőségek mögött nincs semmi. Úgy tűnik, a „hatodik szemem, érzékem” még nem sikerült felnyitni – és a választásaim rendre rosszul végződnek! Egy ideig még próbálkoztam egyénileg tovább járni ezt az utat, de a csalódás megrendítette a hitemet, elveszítettem az érdeklődésemet.

Mennyire könnyű a hitet, kapaszkodót kereső embereket becsapni. Mennyire aljasok azok az emberek, akik ezt kihasználják!

*

Az irracionalitásnak ez a módja (mármint annak a válasznak a keresése, hogy ki és miért büntet engem?) megmaradt az életemben, de valami belülről szép lassan másfelé kezdett vinni.

A szoba berendezése a mai napig nem változott, a „díszletek” megmaradtak és ma is szépek, csak éppen nem nyújtják azt, amit abban az időben. A meditációs zenétől, ami korábban megnyugtatott, most rövid idő alatt rettenetes feszült és ideges leszek. Mivel a gondolatvilágom egyre sötétebb és a valóságtól távolibb világot emelt minden elé – a szentélyből szép lassan kripta lett. Ma így funkcionál. De így is nagyon szeretem! Kiépült a saját váramban a saját cellám. Az én elefántcsont-tornyom.

*