Egyszer már megtörtént, amikor 1981-ben 19,5 ponttal helyhiányra hivatkozva elutasítottak az ELTE BTK -ról.

Újra utolért a végzetem.

Köztisztviselőként alapelvnek tartottam a köz szolgálatát, természetesen pártsemlegesen! Tudtam, hogy a minisztériumok vezetését átjárja a politika, de a szakmai döntésekben reméltem, hogy a szakma és a józan ész, a közjó (ha még van ilyen fogalom) érdekeinek alapján történik. Tévedtem.

2002 augusztusában (mielőtt kicsúszott volna a talaj végleg a lábam alól) az utolsó szögeket a munkahelyemen verték a koporsómba. Főosztályvezető helyettesként aláírási jogkörrel rendelkeztem a beruházások tekintetében. A pénzügyi teljesítéshez erre szükség volt. A választásokat követő nyáron semmi nem történt a minisztériumban, csak mindenki kapaszkodott a székébe és reménykedett, hogy a racionalizálásnak kinevezett pártkatona-ültetési-rend alatt nem szűnik meg a munkahelye. Sok kolléga boldogan dugta ki a fejét a védelmi pozíciójából, amit korábban négy évig épített maga köré és a betartás politikáját folytatva próbálta a helyét "meghálálni". Nekem már ezalatt a három hónap alatt kifelé állt a szénám. Nem igazán tudtam mit kezdeni olyan beszélgetésekkel, hogy voltam / vagyok-e párttag, a munkámat eddig milyen elvek alapján végeztem, hogyan lettem ilyen rövid idő alatt vezető köztisztviselő és hasonlók.

A legnagyobb hibát akkor követtem el az új apparátus szemében, amikor egy félig kész projekt teljesítési jegyzőkönyvének aláírását megtagadtam és ezzel elhúzódott egy új cég által megvalósításra kerülő ugyanolyan projekt beindítása. (Természetesen a holdudvar érdekeltségéből kikerülő cégről van szó.)

Érdekes mĂłdon ebbe az aláírási procedĂşrába nem keveredett bele a fĹ‘nököm, ha valaki Ĺ‘ nagyon fĂ©ltette a helyĂ©t, Ă©s nem is vĂ©letlenĂĽl, tudja,, hogy mikĂ©nt kell ezt csinálni, mert a mai napig ott van a minisztĂ©riumban (bár a fĹ‘osztályát megszĂĽntettĂ©k)! NĂ©lkĂĽlözhetetlennĂ© tette magát azzal, hogy egyszer nagyon rĂ©gen a Bt-je nevĂ©n kĂ©szĂ­tett egy számĂ­tĂłgĂ©pes programot, amit az egyik fĹ‘osztályon használtak (használnak). Ennek a karbantartására a mai napig pĂ©nzt vesz fel: saját bt. munkaidĹ‘ben törtĂ©nĹ‘ fejlesztĂ©s Ă©s munkahelyen törtĂ©nĹ‘ felhasználás. Hát nem furcsa? Nála nem volt Ă©rdekes, hogy korábban kit Ă©s miĂ©rt nĂ©zett hátulrĂłl. Ez a csodálatos ember¹ a szemĂ©lyi jogaimat sĂ©rtve mindenkinek szĂ©tkĂĽrtölte, hogy a pszichiátrián fekszem Ă©s ha meg is gyĂłgyulok, idĂ©zem: "egy ilyen idegbeteg gyogyĂłsra nincs szĂĽksĂ©gĂĽnk!".

Amikor ez visszajutott hozzám, napokig nem voltam képes megszólalni, nem tudtam ezzel a nagy mértékű igazságtalansággal mit kezdeni és piszkosul fájt, hogy a becsületesség az embert elgáncsolja.

Most először fogalmaztam meg ezt az utolsó időszakot ilyen tisztán, valószínűleg az utóbbi éjszakák álmainak köszönhető, amikor is visszaköszönt a "fényes évek" időszaka, köztisztviselői munkám ideje. Boldogan sertepertéltem a kis irodámban és tetettem a dolgom.

Ha valamilyen csoda folytán valaki megkérdezné, hogy szívesen dolgoznék-e ismét a közigazgatásban - azt felelném, hogy igen. A közösség felé történő szolgálat az életem része a mai napig. Önerőből, a rokkant-nyugdíjamból működtetek olyan oldalakat (http://civiloldla.hu; http://szefonline.hu ; http://zuglói civilek.hu), amelyekből semmi, de semmi anyagi hasznom nincs. Minden mocsok ellenére, ami felszínre került előttem. Hiszem, hogy a mocskot csináló emberek előbb vagy utóbb ha nem is tűnnek el, de létszámuk csökken (talán). Hiszem, hogy eljön az idő, amikor a politika és a szakma nem keveredik a közigazgatásban és a köztisztviselők érteni fogják, a köz szolgálatának kifejezését.

¹A mai napig egy vallási közössĂ©g vezetĹ‘ pozĂ­ciĂłját tölti be. Az álszent.