A számlák és a felhők gyülekeznek, egyre kevesebbre elég a nyugdíj (csak ezt ne vegyék el!).

Távmunkát nem kapok, mindenkit csak addig érdekel a személyem, ameddig nem tudják meg, hogy mi is az oka, hogy én itthon vagyok és akár éjjel is tudok interneten keresztül dolgozni. Beismerjük vagy sem, az igazság az, hogy a pszichiátria szó a mai napig stigmatizál! (Esetleg a diszkrimináció miatt egy felvonulást tarthatnánk!). Munkát találni ma már nagyon nagy művészet ezért nagyon örülök a lehetőségnek, hogy a számláim egy részét ledolgozhatom!

Igen színvonalas munkát végzek: házat takarítok, szemetet szedek és kertet rendezek. Az öniróniát magamnak megengedem és istenuccse', még szívesen is csinálom, hiszen valami szebb és jobb lesz az eredmény, de a lakótársaim részéről azt a lenéző és lekezelő hangnemet, amit mindezért bezsebelhetek - nos, azt nehezen viselem.

Tudom, mindez azt minősíti, aki így viselkedik, de elviselnem nekem kell!