Eddig bírtam. Elfáradtam. Nem megy. Lecsúsztam.

Ma lett volna a befejező konferencia-nap, amelyen még részt kellett (szerettem) volna venni. Ott kellene ülnöm a Parlament felsőházi termében, ehelyett itt birkózom magammal az ágyban hajnal egy óra óta.

Tegnap este deja vu érzéssel a lelkemben szó szerint haza vonszoltam magam, ugyanúgy mint négy évvel ezelőtt a munkahelyemről. A trolin már csak azt éreztem, hogy forró könnyeimtől ázik az arcom, éreztem, hogy az emberek furcsán néznek - de ezek az emberek már egy másik világ szereplői - azé, amelyikből sikeresen és ismételten "kicsúsztam".