Vasárnap este van. Nagyon feszült és ingerült vagyok. Még szerencse, hogy egész nap egyedül voltam. Dolgoztam, de kétóránként szüntet kellett tartanom, mert a fejem hátul iszonyatosan elkezdett zsibbadni. Mindig ez van, amikor megpróbálok valamire huzamosabb ideig koncentrálni. Így aztán nem csoda, hogy minden olyan mérhetetlenül lassan megy!
Ăllok az ablaknál. SötĂ©tsĂ©g borĂt be mindent, nem Ă©gnek az utcai lámpák. Csak az autĂłk lámpái, mint felvillanĂł szikrák törik meg a mindent uralĂł feketesĂ©get. Az emeleti ablakbĂłl mĂ©g távolabbinak tűnik minden. Mintha a világ kettĂ©vált volna: a mozgĂł Ă©let lent, az utcán Ă©s Ă©n a magam zárt sötĂ©tsĂ©gĂ©ben. Ĺk kitörhetnek, csak egy jelzĹ‘lámpa irányĂtja Ĺ‘ket, Ă©n nem mozdulok. Nekem nem világĂt semmi. KĂvĂĽlállĂł lettem teljesen! Nem tartozom ehhez a világhoz, de a saját világomat sem találom. Van mĂ©g helyem valahol? Fojtogat a sĂrás, de nem tud kitörni. Ma mĂ©g egy falatot sem tudtam enni.
*
ĂtcsĂşsztam a másik napba.
Meddig álltam az ablaknál nem tudom. Mikor fekĂĽdtem le, nem tudom. Hajnali fĂ©nyek derengenek Ă©s Ă©n megint az ablaknál állok. Csak egy másik szobában, a kriptámban. Remegek egĂ©sz testemben, a vizet amit meg akartam inni, magamra öntöttem. ElkeseredĂ©semben földhöz vágtam a poharat. Se vĂz, se Ă©tel. Lehet hogy ez lesz az ĂšT? A szomorĂşság teljes sĂşlyával rám telepedett Ă©s mint egy rákos betegben a burjánzĂł rosszindulatĂş sejtek, Ăşgy szaporodik bennem is az Ă©rzĂ©s, átjárja minden Ă©rzĹ‘ Ă©s lĂ©tezĹ‘ rĂ©szemet. Fáj a szomorĂşság. Fáj a magány. Fáj az Ă©let. Hát miĂ©rt nem Ă©rti meg senki, hogy mit Ă©rzek?
*
A mai beszĂ©lgetĂ©sen nagyon sok minden elĹ‘kerĂĽlt megint a mĂşltambĂłl. Akkor, ott a DoktornĹ‘nĂ©l, olyan Ă©rzĂ©sem volt, mintha valami felszakadt volna bennem. Mint amikor egy gennyes fekĂ©ly kifakad Ă©s ahhoz hogy gyĂłgyulni tudjon, elĹ‘bb meg kell tisztulnia a sok pusztĂtĂł erĹ‘tĹ‘l. Lehet, hogy egy ilyen tisztulás kezdĹ‘dik el? Bár Ăgy lenne Ă©s elkezdĹ‘dne vĂ©gre valami!
*
Nem bĂrom elhallgattatni a hangot. Amikor valami eszembe jut amirĹ‘l tegnap beszĂ©ltem, amit ki mertem mondani, azonnal el kezd görcsölni a fejem Ă©s megszĂłlal a belsĹ‘ hang. Ez nem olyan hallucináciĂłfĂ©le. IrányĂt, ĂĽvölt, megbĂĽntet, fĂ©lek TĹLE!
- Hogy mertĂ©l ilyeneket mondani a családodrĂłl, az apádrĂłl? Nem tiszteled a halottakat? Nem azĂ©rt tudtad Ĺ‘t felmenteni magadban a halála elĹ‘tt, mert megismerted a gyerekkorát? Nem elĂ©g ez ahhoz, hogy tisztelettel beszĂ©lj rĂłla? Senki nem tanĂtotta meg, hogyan kell szeretni! Te sem tudsz szeretni! Magadon nem veszed Ă©szre? EzĂ©rt vagy egyedĂĽl! A lányodat sem tanĂtottad meg, ezĂ©rt ilyen!
Â- Ki vagy Te Ă©s mit akarsz tĹ‘lem? Én már nem vagyok egyedĂĽl! ĂllandĂłan velem van Mr. Halál! Mindig figyelmeztet hogy mi vár rám! Nem kell hogy többen legyetek! Hallgass, mert szĂ©tszakad a fejem!
- Hogy ki vagyok én? Én vagyok a büntetés. Egyelőre csak a fejfájásokkal figyelmeztetlek amikor rossz vagy! Nevet is akarsz? Én vagyok a te Cenzorod! Jó lesz, ha vigyázol magadra! És jegyezd meg, én akkor jövök és akkor megyek, amikor akarok. Nem te fogod megszabni.
- Tudom hogy ki vagy! Tanultam pszicholĂłgiát! Te vagy a Felettes Énem Ă©s mindig meg akarod mondani hogy mit tegyek, mi a helyes. De Ă©n felnĹ‘tt, tudatos ember vagyok Ă©s önállĂłan is tudok dönteni, a Te segĂtsĂ©ged nĂ©lkĂĽl!
- Majd meglátjuk, melyikĂĽnk bĂrja tovább?
(Akármennyire hihetetlen számomra, ezt a párbeszĂ©det szinte öntudatlanul Ărtam a fĂĽzetbe, ráadásul kĂ©t szĂnnel, Ăgy is megkĂĽlönböztetve a kĂ©t szemĂ©lyt. Most hogy a gĂ©pbe pötyögöm az egĂ©szet, megint elĹ‘jött a zsibbadĂł fejfájás. Lehet hogy nem mĂşlt el a Cenzor hatalma, ahogy kĂ©sĹ‘bb hittem Ă©s most is bĂĽntet, mert mások elĂ© tárom a beszĂ©lgetĂ©seinket? Nem tudom. Most abba kell hagynom. Ez rettenetes. Itt Ă©l bennem mĂ©g ma is!)
*