Számtalan dologról szeretnék írni, de ami most a géphez ültetett az egy televíziós riportműsor és egy szórólap volt. Mindkettőben az elektrokonvulzív kezelésről (közkeletű nevén elektrosokk) van, volt szó.
Nem szeretnék olyan szakmai vitákat felidézni a kérdésben, nem tisztem és még a hivatásukat igazán értők között sincs a kérdésben egyetértés. Ami engem felháborít és írásra kényszerít, hogy a hétköznapi, egyszerű embert félrevezető - főként képi - információval árasztják el.

Az elmúlt napokban a Keresztmetszet című adásban egy idős asszonnyal készítettek riportot, akit akarata ellenére pszichiátriai kezelés alá vontak és a kezelése során az elektrosokk terápiát is alkalmaztak. A kényszerkezelése miatt kártérítési pert indult.

Természetesen elfogadhatatlan minden olyan cselekedet, amivel az emberi, a beteg jogokat sértik. Nem találom viszont korrektnek, hogy 2009-ben az elektrokonvulzív-kezelést 70-80 évvel ezelőtti képekkel illusztrálják.

A féligazság nem igazság. Azon képekhez, amelyet a szerkesztőség felhasznált magyarázatként el kellett volna mondani legalább ennyit:

Az elektrosokk-terápia (hivatalos nevén elektrokonvulzív kezelés) egy gyógyászati beavatkozás a pszichiátriában. Az 1930-as években, egy római elmegyógyintézetben Dr. Ugo Cerletti kísérletezett a módszerrel páciensein. A mai napig használják, habár manapság csak nagyon indokolt esetben vetik be az elmebetegeken.

Sokan vitatják az elektrosokk pozitív hatását. A huszadik század hatvanas, hetvenes éveiben még altatás, és izomlazító injekciók nélkül zajlott le a „terápia”, amit több egységgel, és több másodpercen keresztül is megismételtek. Ma már létezik mind az altatás, mind az injekció, de az elektrosokkot csak a betegek beleegyezésével használhatják.

A kezelés lényege a következő: a beteget végtagjait szíjakkal biztosítják, és halántékára vezetőfolyadékot kennek. Elektródát kapcsolnak a fejére, és 120 voltnyi áramot vezetnek az agyába 1 másodpercig. Az így keletkezett mesterséges görcsrohamokkal, epileptikus sokkokkal bénítják az agyat. A kezelés végén általában oxigénnel térítik magukhoz a kezelteket. Régen a sokk erőssége elérhette az akár 480 voltot is, a páciens pedig csupán egy plasztikvédőt kapott a két foga közé, hogy a nyelvét le ne harapja az óriási dózis közben. Több mint valószínű, hogy a kezelés következtében halál nem következhet be, de az utóhatások elkerülhetetlenek; többek között emlékezetkiesés, beszédzavarok és rohamok. Ezeket azonban ma már antipszichotikus gyógyszerekkel csillapítani lehet.

Attól terápia, hogy a kezelést többször is megismétlik, különböző időpontokban – a beteg állapotától függően. Az elektrosokk terápia végén a beteg várhatóan jobb állapotba kerül. Attól függyetlenül, amilyen morbid maga a kifejezés, hogy elektrosokk – és ahogyan a média az emberi agy teljes megsemmisítésével titulálja a kezelést, az elektrokonvulzív terápia minden bizonnyal az egyik leghatásosabb pszichiátriai beavatkozás – az orvosok szerint.

A kezelés használatára nagyon szigorú szabályok vonatkoznak. Általában csak akkor vetik be, ha már minden más módszer kudarcot vallott. Nem csupán a páciens beleegyezésére van szükség, hanem (Magyarországon) egy másik pszichiátria szakorvosának jóváhagyására is.

A fenti kitételekkel a terápiát számos esetben kiváló eredménnyel használják olyan mély depresszióban szenvedőknél, akik a hagyományos gyógyszeres kezelésre nem reagálnak.

• Benedek István Aranyketrec cĂ­mű önĂ©letrajzi regĂ©nyĂ©ben emlĂ©kezik egy vidĂ©ki elmegyĂłgyintĂ©zetben vĂ©gzett idegorvosi munkájárĂłl. LeĂ­rja, hogy itt is altatás nĂ©lkĂĽl vĂ©geztĂ©k az elektrosokkot, Ă©s Ĺ‘ vezette be (Magyarországon egyike volt az elsĹ‘knek), hogy altatást alkalmazzanak. (WikipĂ©dia)

Egy "nemzetközi szervezet" (erről később) ismét erőre kapott, internetes oldalain agitációt folytat a pszichiáterek ellen, az egész tudományt csalásnak nevezi, és ha ez még nem lenne elég,  a pszichiátria mint halálipar címmel DVD-t is lehet rendelni tőlük. hatalmas pénzekért színes szórólapokat készítenek és az éj sötétjében ellepik vele a várost, a postaládákat, szélvédőket.

A témáról (tudniillik: pszichiátria, lelki egészség, mentális betegségek) körülbelül ennyit tudhat meg egy átlagos ember, aki nem érintett és nem olvas a kérdéskörben egy kis szakirodalmat. Szomorú! Ezek után nem csoda, hogy ilyen erős a társadalmi stigmatizáció, diszkrimináció a pszichiátria betegekkel szemben.

Szorosan a témánál maradva: ha tájékoztatunk tegyük azt a valós képekkel és információkkal, a múlt mellett mutassuk meg a jelent is. A kettő egymást kiegészítve adhat valamiféle reális képet a pszichiátria mai kezeléseiről.

Saját magam is átestem egy ilyen kezelésen, szóval nem a vakvilágba beszélek! Ez a riport ebben a formában erős csúsztatásokat tartalmaz és olyan erők alá "adja a lovat", amelyek kéretlenül is ott vannak az utcákon, a szórólapokon és keményen működik az agymosás! Azok az emberek, akik segítségre szorulnának nem a megfelelő helyre fognak eljutni.

Veszélyes! Nagyon veszélyes!