Kínálkozott a lehetőség hogy a „passzív vallásosságomból” kiszakadva, édesanyámmal elkezdek rendszeresen templomba járni, előveszem a Bibliát és keresem az útmutatást. Gyerekkoromban (bár ez akkor „tilos volt”) jártam hittanra, megkaptam a szükséges szentségeket. Arra emlékszem, hogy egy nagyon aranyos pap bácsi tartotta az órákat, ha jól válaszoltunk a kérdésekre, szép képeket kaptunk. A baj ott kezdődött, amikor elkezdtem „sokat kérdezni”, és a miértekre mindig csak annyi volt a válasz, hogy benne van a Bibliában. De én nem találtam a válaszokat, mert még koromnál fogva nem érthettem a szövegeket. Válaszokat pedig nem kaptam senkitől. Ahhoz kevés volt az átélt spirituális „élmény”, hogy igazán vallásossá váljak. Az álszenteskedésnél semmit sem utálok jobban! (Pedig volt a közvetlen környezetemben, nem is egy! Úgy szeretném most megkérdezni tőlük, hogy azzal a sok szemétkedéssel, amit velem szemben elkövettek, hogy tudnak „elszámolni”? Vagy egy gyónás és egy feloldozás minden dolog végére pontot tehet?).

Nem vagyok istentagadó, sőt lehet, hogy egyszer közel fogok kerülni a keresztény tanításokhoz, de egyelőre számomra „általában” jelenik meg a hit. Megtaláltam például a maga csodálatos vonzerejét az ókori, emberközeli hitvilágnak; csodálom a buddhista szerzeteseket; élvezettel olvasom a Ji Csing tanításait és még sorolhatnám. Mind-mind más kultúra, más felfogás, de van bennük egy közös pont, mégpedig a hit! A hit valami természetfölötti erőben, ami erőt, útmutatást adhat az egyszerű földi halandónak. Minden vallás ebből az erőből indul ki, csak másképpen magyarázza a tanításait.

Nem tudom, hogy van-e olyan természetfeletti erő, ami befolyásolja a létünket, életünket. Nem tudom, hogy van-e eleve elrendelés; nem tudom, hogy van-e karma és újjászületés, nem tudom, hogy mi van a halál után. És mivel nem tudom, ezért nem tagadom egyiket sem. Megpróbálok mindenből annyi ismeretet meríteni, amennyit csak lehet, ami szélesíti a látókörömet és segít valami magyarázatot találni a világ által nyújtott, számomra megválaszolatlan kérdésekre. Bár azt is tudom, hogy nagy valószínűséggel a választ nem fogom megkapni! Ennek a megértéséhez én túl kevés vagyok.

A természet törvényeit (aminek lennie kell, mert valami mégis csak működteti a Világot) valamilyen misztikus csodaként tudom csak megközelíteni, mert számomra a racionális elfogadáshoz „kézzel fogható” bizonyítékok kellenek.

Tisztelem és irigylem mindazokat, akik megtalálták az igaz hitüket, és kultúrájuk, Istenük erős menedéket tud nyújtani számukra, bármely vallásról legyen is szó!

Szóval, én is keresésbe kezdtem. Mivel állandóan csak a kérdések feltevéséig jutottam, arra gondoltam, csak jót tehetek, ha megismerek más szemléletmódokat, világ-magyarázatokat. Valami ősi bölcsesség mindegyikben van és én ezeket akartam megtalálni. A válaszok, magyarázatok mellett legfőképpen valahonnan erőt meríteni, ami segít a NEM kimondásában akkor, amikor a halált keresem!

Nem tudom eldönteni, hogy mit jelent ez a hirtelen jött betegségem. A Sorsom küldte-e rám; figyelmeztetés; vagy valamilyen büntetés, vezeklés – egy eddig fel nem ismert bűnömért?