'Nem tudom konkrétan mi váltotta ki,de menekülnék ez élettől és iszonyatos halálvággyal küszködöm. Csak azon gondolkozom, hogy milyen jó lenne elmenni, örökre az "örök vadászmezőkre". Kaparok ezerrel, hogy értelmet adjak az életemnek, de nem érzem azt a megnyugtató érzést, hogy igen, erre szükség van...; mert semmire nincs szükség, csak én látom fontosnak; leginkább talán egy-két emberi szóra, vagy egy örök elengedésre...

Élő lelkekben valahol kimondhatatlan magány lakik. Oly hatalmas, hogy összefűzi őket, mint apróbb lényeket a társaság.  Ilyen magány az enyém; tudd meg hát:  Mindenségben van még nálad is magányosabb.

Elmennék a mindenségbe és megkeresném a legmagányosabbat, neki talán tudnék segíteni! Közeledik a december az ünnepek és én egyre nehezebben viselem és ezt, valahogy a környezetemben senki nem veszi észre. (Persze a maszkon keresztül nehéz, amit ébredéstől lefekvésig viselnem kell, hogy embernek lássanak...)

(2006)